Lehet-e a kisebbségi jog a béke eszköze? - szubjektív összefoglaló a 2025. évi kisebbségi jogi kurzusról

 A “flachbarthos” műhelymunka évről-évre a Pázmány jogi karán megtartott “Összehasonlító kisebbségvédelem” című kurzus keretei között zajlik. 2025 őszén a kisebbségi jog összetettségének megértésében olyan neves oktatók és kutatók segítettek, akik munkája és kutatási területei miatt részletesen ismerik az összefüggéseket és egyúttal személyes elkötelezettségük példaadó a kisebbségek védelme iránt fogékony hallgatók számára. Az óra tehát nemcsak multi-, hanem interdiszciplináris is volt, hiszen a jogtudomány és más társadalomtudományok (szociológia, politológia, nyelvészet) határterületeit is érintettük, valamint a jogtudományon belül jogtörténetet, alkotmányjogot, és nemzetközi közjogot. Az alábbi írás a hallgatói impulzusok és szubjektív tapasztalatok összefoglalását tartalmazza: mitől válik a kisebbségi jog fontossá egy mai fiatal számára? A bejegyzés szerzői: Bordács Benjamin Gábor, Csurgó Virág Laura, Gergye Milán, Haris Éva Mária, Horváth Izabella Hanna, Jámbor Tamara Laura, Kovács Botond, Prókai Blanka, Tóth Nóra Lili, Ürögi Andrea Krisztina, Viczena Renáta, Wenger Szonja. Szerkesztő: Gerencsér Balázs Szabolcs. 

Kisebbségek fegyveres konfliktusokban

A 2022/23-as tanév tavaszi félévében olyan a kisebbségekkel foglalkoztunk, akik fegyveres konfliktusokban voltak (vagy vannak) és azt vizsgáltuk, hogy a kisebbségi jog - legyen az akár nemzetközi jog vagy belső jog - segít-e a konfliktust megoldani, a kisebbségek életét védeni, helyzetüket javítani. Az alábbi tanulmány szerzői: Juhász Zsombor, Kovács Angéla Fanni, Kökény Anita Gyöngyi, Malya Bence, Nagy Kincső Dorottya, Oláh Gergely, Pallag András, Rieger Ádám, Sholt Laura Eszter, Somkuti Botond Bálint, Steli Júlia, Varga Valentina. Szerkesztette: Gerencsér Balázs Szabolcs. 

 

A félév során az alábbi országokat vizsgáltuk: 

Európában: Észak-Írország (Egyesült Királyság), Åland szigetek (Finnország), Románia (1989-es forradalom), Jugoszlávia (felbomlása). Afrikában: Ruanda, Dél-Afrikai Köztársaság. Keleten: Mianmar (Burma). Közép-Amerikában: Nicaragua. Ezen országok területén az elmúlt száz év alatt volt olyan fegyveres összetűzés, amely az ország területén élő kisebbségeket hátrányosan érintette.

Szándékosan választottunk olyan országokat és kisebbségeket, amelyek mind földrajzi, mind jogi, mind történeti szempontból eltérőek, sőt a konfliktus foka is jelentősen különbözik a vizsgált rendszekben. A különbözőségek segítettek azt vizsgálni, hogy a kisebbségi jog különböző eszközei képesek-e hozzájárulni a konfliktusok legyőzéséhez. A tapasztalatunk nem egyértelműen pozitív: a nemzetközi jogi kisebbségvédelemnek jelentős korlátai vannak, sok esetben pedig az országon belüli konfliktust redezésére nem alkalmasak (mint például a rohingyák helyzete Mianmárban). A jogi eszközök általában Európában bizonyultak hatékonynak (mint például az Åland szigetek esetében).

Az emberi jogok valóban egyetemesek? - Fernand de Varennes előadása a Pázmányon

2023 november 27-én "lunchtime lecture"-t tartott a Pázmány jogi karán Fernand De Varennes, az ENSZ volt kisebbségügyi rapporteure. De Varennes professzor az egyik legtöbbet idézett nemzetközi emberi jogokkal foglalkozó szerző, személyes tapasztalatból szerzett globális nézőponttal és tudással. Elkötelezett a kisebbségek védelme iránt, legyen az vallási, nyelvi vagy etnikai kisebbség. 

Előadásának címe "Are Human Rights Universal? The Undermining of the Global Human Rights Architecture, from the 'Margin of Appreciation' Doctrine to Minority Rights" volt és arra fókuszált, hogy valóban "egyetemesek"-e ma az emberi jogok és az ún. "mérlegelési jog" mindezt hogyan torzítja. 

Ma nagyon nehéz helyzetben van az emberi jogok védelme és érvényesíthetősége. Több fegyveres konfliktus van a földön mint a második világháború óta bármikor. Ezen konfliktusok 70-75%-ának a hátterében pedig kisebbségek számára nem biztosított emberi jogok állnak. Akár Ázsiát, Európát, vagy Afrikát tekintjük, elmondhatjuk hogy a nagyszámú migrációs trendek mögött is valahol a kisebbségek jogainak megvonása, az egyenlőség akadályozása áll. A hontalanok száma pedig az elmúlt évtizedekben pedig  globálisan nemhogy csökkent, hanem nőtt! És - teszi hozzá de Varennes - a hontalanok kétharmada valamilyen kisebbséghez tartozik. (Példaként Indiát és a muzulmánok számára megtagadott állampolgárságot említette.)

Ettől függetlenül (vagy talán éppen ezért) egyes kormányok elzárkóznak a valódi "egyetemes", azaz mindenki számára azonos módon elérhető, azonos tartalmú emberi jogok biztosításáról. A kettős mérce, napjaink egyik aggasztó trendje, azt jelenti, hogy ugyanannak az emberi jognak (főleg oktatásnak vagy vallásszabadságnak) aszerint változik a tartalma egy országban, hogy éppen többségi vagy kisebbségi polgárra vonatkozik. 

Az államok - legtöbbször a szuverenitásukra hivatkozva - egyfajta "mérlegelési jogot" vindikálnak maguknak. A professzor aláhúzta, hogy ez azonban hibás teória, mert az emberei jogok éppen attól egyetemesek, hogy nincs mérlegelése az államoknak abban, hogy kinek milyen mértékben biztosítják azokat. Külön meglepőnek tartja azt is, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága beállt ebbe a sorba és támogatja az emberi jogok többszintűségét. Az egyik legfrissebb ítéletében, a Valiullina and others v. Latvia ügyben ugyanis kimondta, hogy Lettországban az orosz nyelvű kisebbség számára az oktatáshoz való hozzáférés nem azonos a többségi nyelvű lett állampolgárokéval. Bár a bíróság mindezt egyedi helyzetre való tekintettel mondta ki, mégis - de Verennes szerint - ezzel precedenst teremtett, amely szembe megy az egyetemes emberi jogok eddigi gyakorlatával. 

Az előadó mindezek ellenére hangsúlyozta, hogy a főleg angolszász irodalomban terjedő "emberi jogok korszának vége" még nem jött el. Sőt, lehet és kell is tenni mind az emberi jogok védelme, mind pedig a kisebbségek védelme érdekében. Ez alapvető feltétele annak, hogy többek között napjaink biztonságát fenyegető migrációt, vagy fegyveres konfliktusokat le tudjuk győzni.

Statements and outcomes of the Fall Semester of 2020

 In the fall semester of 2020 in the framework of the course “Linguitic Rights - Law of Coexisting Languages” we examined several European linguistic group whether the language policy has impact on the contemporary language protection policies. 

The co-operating students, who developed the following statements were: 

Emma Barbeau, Manon Bousmia, Márk Dudás, Inês Kendall de Azevedo Campos, Léa Laurenti, Laura Marques, Aneta Olszewska, Sofia Quirós Gonzalez-Palacio, Dorottya Seenger, Maja Simigh. 

The examined languages and linguistic regions were the following:

Manx (UK), Irish (UK), Scottish (UK), German (BE),German (DE), German (HU),  Romansch and other languages in Switzerland, Turkish (D), Monténégro, Sami (FI), Hungarian (SK), Basque (SP).