[A Flachbarth-műhely blogján egyetemi hallgatók és doktoranduszok munkái is megjelennek. Jelen írást Szegletes Dorka készítette.]Szegletes Dorka:
Kanadai nyelvhasználat aktuális jogi kérdései
Elméleti indokok a kisebbségi nyelvvédelem mellett
Amint megszületik egy gyermek a szülők alig várják, hogy egyedül meg tudjon ülni, majd elkezdjen járni és ahogy egyre jobban cseperedik, a kíváncsiság is úgy fokozódik a gyermek hangja, beszéde iránt. Életünk első öt évében fejlődnek ki olyan dolgok, amik akár az egész életünkre kihatással vannak, ide tartozik a nyelv is. A nyelv nem csupán egy kommunikációs eszköz, hanem egy kapocs. Ezzel fejezzük ki szükségleteinket, gondolatainkat és érzéseinket. A nyelvnek megtartó ereje van, általában amíg valakitől el nem veszik vagy nem korlátozzák a gyakorlás jogát, fel sem tűnik mennyire szerves része életünknek.
Határainkon belül és kívül egyaránt észrevehető a kisebbségek nyelvük használata iránti igénye, azonban, véleményem szerint, amíg a többséghez tartozik az ember, nehezebben értékeli mindazt, amilye van. Elsőként Erdélyben, azon belül is Kolozsvárott és Somosdon tapasztaltam meg hogyan lehet igazán küzdeni azért, ami nekünk itthon oly természetes. Áldozatos és alázatos munkával érték el az ottani emberek, hogy a sok nehézség és ellehetetlenítés mellett a mai napig több magyar nyelvű középiskola működjön Kolozsvár szívében. Hasonlóval találkoztam Vancouver hatalmas városában, az ’56-os menekültek saját házukat megterhelve - olykor elveszítve - építették fel a mai Magyar Házat. Egy olyan központot, ahol hétköznap esténként a Forrás Néptánccsoport próbál, ahol a Nosztalgia klubban a mai napig magyar nótákat dalolnak, karöltve a Soproni Alumni csoporttal, ahol a Szüreti Bál, a Nemzeti Ünnepek olyan elemei az itt élő magyar családok életének, hogy egy „aktív” családnak nincs egy szabad „magyar mentes” hétvégéje sem. A magyar iskolában minden héten rendszeresen tanítok magyar történelmet, földrajzot és magyar irodalmat. Az itteni gyerekek minden vasárnap reggel 9-kor ott vannak az iskolateremben azért, hogy az itteni 5 napos iskola után még vasárnap magyarul tanuljanak. A nyelv az, amivel kapcsolatot tudok teremteni az itteni gyerekek és Magyarország között.
A legfontosabb eszköze az összetartásnak maga a nyelv, amely kétségkívül az egyik legnagyobb részét képezi az emberek kulturális értékeinek.
Vanessa Gruben összefoglaló tanulmánya alapján, első körben én is azzal a három normatív érvrendszerrel foglalkoznék, amely jogilag megadja a keretét a kisebbségi nyelvek védelme iránti kötelezettségeknek.
Alapvető emberi jogok közé tartozik a nyelvek védelme, hiszen azok gyakorlása és védelme nagyban hozzájárul egy államban a politikai és szociális jogok érvényesüléséhez és stabilitásához.[1] Alapvető emberi jogként a nyelv használatához való jognak biztosítottnak kell lennie, amivel alapvetően nincsen probléma, kivéve, hogy vitatott a nyelvet milyen szempontból kellene védeni egyéni vagy közösségi érdekből. Ha pedig védjük, akkor minden nyelvet egyaránt kell védeni, noha mégis minden nyelv, minden kultúra más. Generál szabályokat egyesek szerint nem lehet oly módon létrehozni, hogy az minden nyelvi igényt megfelelő módon támogasson.[2]
„Három fő olyan emberi jogi dokumentum van, amely az egyenlő bánásmódhoz való jogot a nyelv alapján védelmezi: Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata, a Polgári és politikai jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány, valamint a Gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmány.”[3]
Szerző hivatkozik továbbá Patten és Kymlicka véleményére, melyben egyértelműen kifejtik, hogy egyetemes jogként meghatározni nyelvi jogokat csupán minimális szinten lehetséges. Emellett ezek meghatározása privilegizálja a jogszabályokat.[4]
Második érvként hozható fel a nyelvi jogok biztosítása és védelme mellett, hogy a béke fenntartásának fontos eszköze. Az asszimilációs törekvések olykor pont ellenkezőleg hatottak, ugyanis minél jobban igyekeztek egy adott nyelv használata felé tendálni, annál inkább viharosak lettek a belviszonyok. Hazánkban a 19. század folyamán született meg a (világ) első nemzetiségi törvénye, az 1868.évi XLIV tc. nemzetiségek egyenjogúsága tárgyában.[5] Kiváló példája ez annak, hogy igenis szükség van a béke fenntartása érdekében arra, hogy az állam biztosítsa az állampolgárainak nyelvhasználati jogát.
A harmadik érv szorosan kötődik ehhez, hiszen az erőszakos asszimiláció nem csak lázadást, belső konfliktusokat szít, hanem a világ sokszínűségét is csorbítja. Nagy számok törvénye alapján, másod-harmad generációs kisebbségi nyelvcsaládhoz tartozó gyerekek, nem vagy alig beszélik már szüleik, nagyszüleik anyanyelvét: Főleg akkor, ha nincs is lehetőségük a tanulásra. A szülőkben lévő hagyományőrzés is csökkenhet, ha azt látják a gyermekeknek abszolút nincsenek lehetőségei az adott nyelv gyakorlására, annak az adott országon belüli érvényesítésére, így ha nincs meg a kitartó szándék, szépen lassan elmarad családon belül is a nyelv használata.
A Kanadai Legfelsőbb Bíróság és az UNESCO Egyetemes jognyilatkozata a nemzeti sokszínűségről is amellett érvel, hogy a nyelveket védeni kell, mert a nyelv a kultúra alapja. Hozzájárul a fejlődéshez, különböző tapasztalatok, szokások elősegítik az adott helyzet sokrétű vizsgálatát, kultúra specifikus megoldások, problémák rávilágíthatnak valami olyanra, amely azok elfojtása esetén csak az adott társadalom rejtett hibái maradnának.[6]
Noha házidolgozatom nem kifejezetten az európai helyzettel foglalkozik mégis ide fűzném, hogy az Európai Unió számos kultúrát egyesít, a Koppenhágai Kritériumokban megfogalmazott kikötésekkel kezdődött a minimális jogi elvárások kiterjesztése a kisebbségek jogainak védelme iránt.[7] Nem is lehetett volna ez másként egy olyan modellben, ahol az uniós polgárságnak köszönhetően szabadon mozoghatnak az állampolgárok, így szinte minden nemzetállamnak számolnia kell a létrejött kisebbségek okozta „problémákkal”.
Kanada szerte biztosított jogok
Véleményem szerint a Kanada szerte biztosított kisebbségi nyelvhasználat sok mindenben hasonlóságot mutat az Uniós gyakorlathoz. Noha itt az évről-évre növekvő bevándorlás, az őslakosok „megtizedelése” és a gyarmatosítás maradékai tették a kérdést égetővé.Két fontosabb dokumentumot tanulmányoztam át, elsőként a kanadai Alapvető Jogok Chartáját emelném ki, amely 1982-ben alkotmányosan hivatalos nyelvek közé emelte a franciát. Azonban csak abban az esetben, ha az adott tartomány lakosságának meghatározott százaléka vallja magát francia kisebbséghez tartozónak. A legkisebb Kanadai állam – New Brunswick - lakosságának közel egyharmadát kitévő kisebbség miatt alapvetően kétnyelvű.
Először a Official Language Act-ben (1969) emelték az angollal azonos szintre a francia nyelvet[8], amelynek fő oka a konföderációban betöltött kiemelkedő szerepe volt, azaz a Kanadai Konföderáció fejlesztése.[9] Szépséghibája a törvénynek, hogy egy meghatározott tartományra koncentrált és a törvény tartományi támogatottsága sem volt egyértelmű.[10] A francia hivatalos nyelvként mind a törvényhozásban, mind a végrehajtásban egyenlő az angol nyelvvel. A hivatalos nyelvekről és a kisebbségi nyelvek használatának jogairól című fejezet taglalja részletesen a két hivatalos nyelv kapcsolatát.[11]
A Kanadai Statisztikai Hivatal által 2014-ben kibocsátott videó szerint, Kanada szerte több mint 200 nyelvet használnak és a lakosság 98%-a beszél vagy franciául vagy angolul. A tízből minden harmadik ember beszél a franciául. Míg a francia kisebbségből (frankofón) minden negyedik embernek vagy az anyanyelve, vagy az otthon használt nyelve a francia. Québec tartományban beszélik a legtöbben a franciát, itt az angol nyelvet beszélők alkotják a kisebbséget (80% Montreál környékén összpontosul, míg a lakosság 13,5%-át teszi ki az angol kisebbség). Québec tartományon kívül, közel egy millióra tehető a frankofónok száma. Ontarioban és Nem Brunswickben él a Québec-i tartományon kívül a frankofónok 75%-a. Általában 2-4 % között mozog a francia nyelvet beszélők száma más tartományokban (0.4%-val Newfoundland and Labrador tartomány a legutolsó a sorban.) New Brunswick-ben – ahol ténylegesen érvényesül hivatalos nyelvként – ez az arány 31,9%.[12]
A 1971-ben az összlakosság 6,1%-át tette ki a francia nyelvet beszélők száma (Québec tartomány francia lakosságát nem számolva), ami 2011-re 4%-ra csökkent. Ennek oka az, hogy hatalmas a bevándorlás Kanada szerte, akik ide érkeznek és nem francia az anyanyelvük, döntő többsége angolul beszél. Angol nyelvhasználat területén 1971 és 2011 között 65,9%-os emelkedés figyelhető meg. Mindamellett a franciák is egyre jobban asszimilálódnak, minden 4. francia anyanyelvű az otthonában az angol nyelvet használja. Legnagyobb növekedés Saskatchewan és British Columbia tartományokban volt, az előbbinél a frankofónok 77%, utóbbinál 73% használja otthonában az angol nyelvet. Ha csak az egyik szülő anyanyelve francia, a gyerekek közel fele csak az angol nyelvet használja otthon.[13]
Mindamellett a franciák is vándorolnak tartományok között céltartományaik British Columbia (13,5%), Ontario (67,7%) és Alberta. Mára a 35-39 éves kor fölöttiek azok, aki még megtartották a francia nyelvet, ezen küszöb alatt a többség áttért angolra, 5 éves kor alatti gyermekek esetén szinte 100%-ban.[14]
Iskolai oktatás területén a francia nyelv oktatása egyre elterjedtebb, általános iskolában 87% tanul franciául, középiskolában 77%, egyetemen 68%. 2000-től 2011-ig a francia nyelvet tanulók száma 14%-kal nőtt. [15]
Napi szinten (azaz otthon, barátokkal, interneten, munkában) általánosan elmondható, hogy a francia kisebbséghez tartozók inkább használják egyenlő arányban a francia és az angol nyelvet, mintsem az angol kisebbség. Az angol kisebbség esetében átlagosan 67% -ban ragaszkodnak az angol nyelvhez a napi rutinban. Kihangsúlyozandó, hogy az otthon és barátok terén ez az arány 80% körül van.[16]
Az egészségügyben és az igazságszolgáltatás berkein belül, messze menőkig jobb helyzete van a Québec-i angol kisebbségnek, ugyanis az orvosok 89,2%-a, az ápolók 51,2%, a rendőri szolgáltatásban dolgozók 69,6%-a és a jogászok 85%-a beszél angolul. Fordított helyzetben ezek a számok maximum a 23%-ot érik el, de inkább 10 % körül mozog.[17]
Ahogy azt már a statisztikai elemzésekben is látszik Kanada nyelvi összetételében nagyon sokat változtatott a folyamatos bevándorlás. Ezalatt nem a tartományok közötti vándorlásra, hanem a nemzetközi bevándorlásra gondolok. A kanadai lakosságnak több mint 20%-ka nyilatkozta azt, hogy otthon nem a két hivatalos nyelvet beszélik. 2006 és 2011 között négy nyelvcsoportot kivéve folyamatosan emelkedtek a számok, a következők szerint:
A legelterjedtebb a Philippine nyelvcsalád.
80%-a azon embereknek (10/9), aki bevallása alapján otthon nem a hivatalos két nyelvet beszéli, a hat legnagyobb multikulturális nagyvárosban él: Toronto, Montréal, Vancouver, Calgary, Edmonton és Ottawa. Legtöbben, közel 1,8 millióan más nyelvet beszélnek otthon, ez 2011-ben két és fél szerese a Vancouveri lakosságnak.[19]
2018-2023 „Befektetés a Jövőnkbe” nevű akció program reflektálni kíván a csökkenő számokra, elköteleződik amellett, hogy a kultúra és az összetartás végett elősegítség a két hivatalos nyelv egyenlő alkalmazását. A támogatás évente 500 millió $CA lesz.
Különösen nagy szükség van erre, mert előrejelzések szerint a francia nyelvet használók száma a 2011-es 4%ról 2036-ra 3%-ra fog csökkeni.[20]
British Columbia
A helyzet British Columbiában (BC) folyamatosan változik, Alberta tartománnyal az egyik legkedveltebb tartományok közé tartozik. BC-ben az elmúlt években folyamatosan nőtt a bevándorlók száma, ha csak a francia nyelvet beszélőkről van szó, a 2. legkedveltebb tartomány. Fekvése ideális, amíg Nyugatról Csendes-óceán északi része határolja, addig a tartományon belül hatalmas hegyek és tavak tarkítják a tájat.Nagyon sokszínű tartomány, ahol „szinte minden nyelv hallható”, azokról a nyelvekről (Aboriginal Language) nem is beszélve, amelyek őshonosak, ám a történelem viharos századai megtépázták. 1880 és 1990 között a gyermekeket kiragadták a nyelvi környezetből és kényszer szinten kellett angol nyelvet használniuk, ez mára odáig vezetett, hogy anyanyelvük őshonos nyelvvé változtak. [21] Ezen nyelvek védelmére külön programokat, valamint támogató rendszert hoztak létre. Külön Növekedési Egyezmény segíti ezen nyelvek fentmaradását, amit az Oktatási Minisztérium, az Őslakos közösségek, és maga az oktatás vezetői szavatolnak.[22]
Az úgy nevezett Integrated Resource Packages (IRP) keretén belül együttműködik az Oktatási Minisztérium és a First Nations Education Steering Committee (FNESC- Őshonos Népek Operatív Oktatási Bizottsága). Egyik céljuk, hogy támogassák az oktatást, méghozzá úgy, hogy az őshonos nemzetek és az állami iskolák közötti együttműködést szorgalmazzák. Legfőbb cél az lenne, hogy külön oktatási rendszert építsenek fel az adott nyelveken, mely 16 őshonos nyelvet jelent (pl. Sm’algya̱x, Nuu-chah-nulth, Kwak’wala, Nłe?kepemxcin). Összesen több mint 34 Őshonos Nemzet található BC-ben, akik több mint 203 F.N. Közösségben működnek. Ez a forráscsomag több területen kívánja támogatni a First Nation közösségeket, nem csak eszközök, épületek terén, hanem a materiális dolgokon túl a tanárok (tovább)képzésével.[23]
A multikulturális Vancouver
The Greater Vancouver egy multikulturális nagyváros, ahol 2011-ben közel 712 ezer embert nyilatkozott arról, hogy otthonában idegen nyelven beszél. 712 ezer 18%-a kantoni, punjabi, kínai/mandarin nyelveket beszélik (ez az akkori lakosság 57,7%-a).[24] Vancouver lakossága 2016-ben a bevallások alapján 631 ezerre volt tehető, míg a Greater Vancouver közel 2,4 millió főt számlál. [25]A magyar lakosság közel 23 ezer főre tehető, ami az összlakosság 1%-át jelenti. A lakosság jelentős hányada Ázsiai, azon belül is kínai, vietnámi, filippin, japán, kambodzsai, akik időközben annyira „beilleszkedtek”, hogy ezen népcsoportoknak kialakult már „kanadai” válfaja. Ahol én lakom, Surryben (azon belül 113Ave-en) a lakosság 76,7%-a kanadai Indiai. A másik döntő többség európai-kanadaiakból áll. [26]
Mivel ennyire összetett a város, mindenféle kultúra, nyelvcsalád megtalálható itt, aki ide érkezeik és akar, szinte bármilyen nyelven tanulhat. Érdekesnek találtam, hogy alapszintű oktatás szinte csak a két hivatalos nyelven érhető el. Azonban nyelviskola számtalan nyelven látogatható. Érdekesség, hogy ezek általában több generációs iskolák, gyerekeket illetve felnőtteket egyaránt megszólítanak. Főleg azokat, akik hajdani anyanyelvüket szeretnék megtanulni, épen tartani.
A Magyar Katolikus Iskola, ahol tanítok is pont azon az úton indult el, hogy hivatalosan bejegyezett oktatási intézmény lehessen. Ennek az egyik legnehezebb feltétele, hogy nyelvi szintnek megfelelő tanrendet kell kidolgozni, de tanári végzettséggel csak kevés szülő rendelkezik, noha ők is, mint mindenki más önkéntesként tevékenykednek. Az itteni református Vancouveri Magyar Iskolának sikerült hivatalosan is bejegyeztetnie magát, ami nagyon nagy eredmény a maga nemében, hiszen nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni mind Kanadában, mind otthon. Az iskola 2004-ben Kálvin Magyar Oktatási Szövetség néven létrehozott egy non-profit szervezetet, amely végzett tanárokból és szülőkből állt össze az eredményesebb és szervezettebb működés érdekében. Az Iskola további érdeme, hogy az ELTE-ITK Origo nyelvvizsga központ kihelyezett tagozata is egyben, itt 2008 óta van lehetőség nemzetközileg elismert vizsgát tenni, magyarból, mint idegen nyelvből.[27]
Magyar iskolák Kanada-szerte
4200 kilométerrel arrébb tekintve, a helyzet hasonló. Forrai Tamással, az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Plébánia plébánosával felvettem a kapcsolatot, hogy meséljen kicsit a torontói magyarság helyzetéről. Sajnos a gyors asszimilálódásnak és a friss bevándorlók érdektelenségének köszönhetően viszonylag kevesen keresik aktívan a kapcsolatot gyökereikkel.Azonban, akik meg szeretnék éli magyarságukat, azoknak rengeteg kulturális, egyházi és közösségi esemény áll rendelkezésére. Ezek nagy részét a helyi plébánia közössége tartja fent munkájával és anyagi hozzájárulásaival. A plébániai közösségének és több évtizedes áldozatos munkájának köszönhetően 1930-óta működik a Szent Erzsébet Magyar Iskola, ami évről évre közel kétszáz diákot vonz. [28] Jelenleg 3 óvodai, 8 általános iskolai osztályban folynak magyar nyelven a foglalkozások, szakképzett tanárok által közel 170 gyermeket érintve.
Az Iskolát támogatja a Katolikus Iskolaszék. Az Iskolaszék az adott tartománytól meghatározott kérdéskörre kapott felhatalmazás alapján létrejövő egység, amelynek tagjait az adott közösségek választják. A személyi és szervezeti összetételért, azok működéséért felelnek, hatalmukban áll egyes tanárokat elbocsátani, természetesen meghatározott eljárásban. Havi rendszerességgel tartanak testületi üléseket, ahol a felmerülő kérdésekről döntenek. Maguk közül választott elnök vezeti mindezt, megbízatása egy évre szól. Különböző bizottságokat hoznak létre meghatározott feladatkörökkel pl. tanterv, speciális oktatás etc.[29]
Csak Ontario tartományban 83 Iskolaszék működik.[30] British Columbiában 93 iskolaszék működik, közel 2297 bejegyzett iskolát felügyelve.[31] Az Iskolaszékeket egybefogó szervezetet, Canadian School Boards Association-nek hívják, amelyet 1923-ban alapítottak reflektálva egy nemzeti szintű szervezet kialakítása iránti igényre.[32]
Szintén Torontóban és környékén alapították a Magyar Helikon Társaságot 1951-ben, amelynek alapítói szerették volna, hogy lemenőik ismerjék gyökereiket, a magyar kultúrát és nyelvet, valamint kanadai szomszédaiknak is szerettek volna egy kis ízelítőt adni a hazai kultúrából. Különböző oktatási és kulturális programokat szerveznek, az előbbi körében 1961-ben létrehozták az iskolai bizottságot, amely a Helikon Iskolát segítette. 1969-ben sikerült elismertetni a torontói állami iskolaszékkel az iskolát, így az iskola diákjai „creditet”(elismert osztályzat) kapnak a magyar nyelv tanulásért. A torontói Katolikus Iskolaszék nemzetközi nyelvi program keretén belül működik a Torontói Magyar Gimnázium illetve a Helikon Iskola. Állami és magán iskolák is elismerik az itteni crediteket. A Társaság a Magyar Idegennyelvi Központtal együtt rendszeresen szervez nyelvvizsgákat, „magyar, mint idegen nyelvből”.[33]
Külön Alapítványt (Magyar Helikon Alapítvány) hoztak létre 1987-ben azoknak az egyetemistáknak a megsegítésére, akik a Torontói Egyetemen folytatják tanulmányukat. Az ösztöndíj feltétele a magyar származás vagy az aktív részvétel – vagy érdeklődés - a magyar közösségek életében, valamint legalább két magyar tárgy felvétele, vagy Magyarországgal kapcsolatos nemzetközi tudományágból.[34]
Sok áldozattal és munkával jár a közösségek, az oktatók, a szülők és a gyerekek részéről a magyar nyelv megőrzése, mégis Kanada szerte több iskolában folyik rendszeres oktatás. A teljesség igénye nélkül, Alberta tartományon belül Edmonton városában a Szent Imre Magyar Iskola keretein belül vannak óvodai és iskolai foglalkozások.[35] Calgaryban a Bethlen Történeti Társaság által alapított Bethlen Gábor Magyar Nyelviskolában több szinten tanulhatnak magyarul az érdeklődők, az említett két iskola együttműködik és az itt tanulók „creditet” szerezhetnek a komplex magyar nyelvvizsga letételére, amit az edmontoni iskola bonyolít le.[36]
Montreál (Québec tartomány) városában a Csillagörvény Magyar Iskolában, Ontario tartományon belül Ottawában az Ottawai Magyar Iskolában, Windsorban a Windsori Magyar Iskolában, Hamiltonban Arany János Magyar Iskolában van lehetőség magyarul tanulni. Az utóbbinál sajnos nem önálló iskoláról van szó, mivel nincsen az iskola mögött semmilyen támogató alapítvány vagy szervezete. Az ottani Katolikus Iskolaszék szervezete alatt működik, a környező „magyar iskolákban” Kitchenerben és Guelphben az International Language Program keretében kapnak lehetőséget a magyar tanárok egy-egy teremben a nyelv oktatásra. Fizetést is a szervezettől kapnak, ami azonban nem túl sok, mivel ledolgozott óraszám alapú a bérezés (amibe csak a tényleges tanórák számítanak bele). Így javarészt ezen iskolák működésének is az önkéntettesség az alapja.
Összefoglalás
Általánosságban elmondható, hogy Kanada szerte érvényesülhetnek a különböző nyelvek, attól függően, hogy az adott nyelvet beszélő emberek mennyi energiát, időt és pénzt áldoznak fel a nyelv megőrzéséért és ápolásáért. Példamutatónak tartom, ahogy a külhoni magyar emberek, családok életét áthatja anyanyelvük és kultúrájuk szeretete. Tudatos neveléssel és kitartással, olyan magukat magyarnak valló fiatalok élhetnek Kanada szerte, akik talán még sose jártak Hazánkban.
[1] Declaration on the Rights of Persons Belonging to National or Ethnic, Religious or Linguistic Minorities, G.A. res. 47/135, annex, 47 U.N. GAOR Supp. (No. 49) at 210, U.N. Doc. A/47/49 (1993).
[3] Vanessa Gruben: i.m. 75. o http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2016_2/001Forum/004Vanessa%20Gruben.pdf
[9] Vanessa Gruben i.m. 90 o.
[20] Action Plan for Official Languages – 2018-2023: Investing in Our Future, https://www.canada.ca/en/canadian-heritage/services/official-languages-bilingualism/official-languages-action-plan/2018-2023.html#a4
[23] Aboriginal Languages IRP Review Report 2016, page 23
[25] "Metro Vancouver Population by Visible Minority, 2011 NHS" Metrovancouver.org. Retrieved 26 May 2018
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése