2022. január 10., hétfő

Flachbarth Ernő főbb munkáinak áttekintése


Műhelyünk egyik fő feladata a flachbarthi örökség fenntartása. 2020 tavaszán, a Trianon100 keretében megvizsgáltuk, hogy Flachbarth Ernő életére hogyan hatott a békeszerződés. 
Az alábbi tanulmányt Bosányi Zsófia Eszter készítette, aki Flachbarth főbb munkáit mutatja be röviden - kitekintéssel arra a történelmi közegre, amelyben Flachbarth dolgozott. 

1. Bevezetés

Flachbarth Ernő korának egyik legkiemelkedőbb kisebbségvédelemmel foglalkozó jogtudósa volt, kinek munkássága nem csupán hazai, de nemzetközi viszonylatokban is jelentős. Vizsgálta a kisebbségi jog forrásait, a kisebbségek nyelvi jogait[1] valamint tanulmányaiban foglalkozott a delicta iuris gentium témájával, azon belül a hadifoglyok nemzetközi jog szerinti büntetőjogi felelősségével, a nemzetközi jog és a belső (nemzeti) jogrendszer viszonyával, illetve azzal a kérdéssel, hogy jogszabályoknak tekinthetők-e a nemzetközi jog normái.[2] Azonban nem csak a nemzetközi kisebbség területén folytatott kutatásokat: a hadviselés embertelen módszereinek nemzetközi jogi megítélése is foglalkoztatta. Ennek eredménye volt az a nagyszabású tanulmány, amelyet a hadifoglyok nemzetközi jog szerinti büntetőjogi felelősségéről írt. [3] Nem csak tudományos eredményeivel, de szellemiségével is példát mutatott tanítványainak és kollégáinak egyaránt, szellemi hagyatéka pótolhatatlan.

2. Munkássága, kutatásai

2.1 Módszerei

Prof. Gál Gyula
Flachbarth Ernő fő kutatási témája a kisebbségi jogok területe volt, számos nemzetiség jogával foglalkozott. Gál Gyula, aki maga is Flachbarth tanítványként kezdte munkásságát, a Miskolc Journal of International Law-ban Flachbarth Ernő emlékére írt cikkében így ír munkásságáról: “Flachbarth Ernő minden írását a tudományos munka etikai normáinak tisztelete, a tartalom és forma nagyfokú igényessége jellemezte.”. Flachbarth módszeréről az 1937-ben megjelent System des internationalen Minderheitenrechtes előszavában ír, azt a következőképp határozza meg: nem tartotta magát a pozitivista elmélet követőjének, úgy gondolta, hogy a jogtudomány a természetjog tanának idejében élvezett magas rangját csak úgy szerezheti vissza, “ha nem elégszik meg a jogalkotó tolmácsának szerepével, hanem ezen felül azt a célt tűzi ki, hogy a jogrendet az erkölcsi normákhoz, a társadalom igényeihez és a népek jogérzetéhez igazítsa.” [4]

Álláspontom szerint ez a felfogás az, ami Flachbarth Ernőt igazán kiemeli korának jogtudósai közül, különös tekintettel arra, hogy ez a felfogás minden munkáját áthatja. Cikkeit és tanulmányait főként a Magyar Kisebbségben és a Magyar Szemlében publikálta, melyeket elsősorban 1932-1936 között, csehszlovákiai tartózkodása alatt írt.
 

2.2 A területi revízió alapjai

A fenti az időszakban írta a Területi revízió alapjairól című művét. Ebben a kötetében elveti azt a nézetet, hogy az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés valamely rendelkezése felmondható lenne a clausula rebus sic stantibus elvére hivatkozva.[5] Ezen elv szerint az ígéret csak addig kötelez, amíg a körülmények megegyeznek a szerződés megkötésekor fennállókkal. A jogelv alkalmazásával a fél egyoldalúan felbonthatja a megkötött szerződést, amennyiben a szerződéskötés és a teljesítés között, illetve a teljesítés során bizonyos körülmények lényegesen megváltoztak. Álláspontját azzal indokolja, hogy ez ellentétben áll a pacta sunt servanda elvével, mely szerint a megállapodásokat teljesíteni kell. Úgy gondolta, hogy a békeszerződés felülvizsgálatát A Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya biztosítja, amely kimondja, hogy időnként felül kell vizsgálni az olyan nemzetközi helyzeteket amelyek a világbéke fennmaradását veszélyeztetik. Márpedig a békeszerződések aláírása után már sokan úgy gondolták, hogy bár hivatalosan lezárták az I. világháborút, a békeszerződések valós céljukat nem valósítják meg, igazságtalan döntéseivel tulajdonképpen előkészítették a II. világháborút.
 

2.3 Individualista és kollektivista irányzatok a nemzetközi kisebbségi jogban

Másik ezen időszakban írt kiemelendő műve az Individualista és kollektivista irányzatok a nemzetközi kisebbségi jogban címet viselő monográfiája, melyben a nemzet és a nemzeti kisebbség fogalmáról ír, amely egész gondolatrendszerének alapja. Ezen értekezésben leírja, hogy az addigi munkája során jogtörténeti, valamint hatályos és jövőbeni jogi szempontból a kisebbségi jogban érvényesülő individualisztikus és kollektivisztikus irányzatokat célozta megvilágítani. Így arra az eredményre jutott, “hogy a kisebbségi kérdés megoldását csak a minoritások kollektivitásának, öncélú személyiségének elismerésén keresztül lehet elérni.” Flachbarth szerint a nemzetiségi problémát csak a nemzetiségi elv alapján lehet megoldani, amely Pasquale Stanislao Mancini olasz jogtudós nevéhez köthető. Kihangsúlyozza, hogy nemzetiségi elv alkalmazásával azokat tekinti egy államba tartozónak akik az illető nemzethez öntudatosan tartoznak, melyet csak a szubjektív elmélet alapján lehet meghatározni. “Mindenki ahhoz a nemzethez tartozik, amelynek tagjául érzi és vallja magát.” A leírtak alapján arra a következtetésre jutott, hogy kétes esetekben kizárólag népszavazás útján lehet megállapítani egy nemzet államának határait.[6] Ezt a tételét az 1941. február 1-i népszámlálás adataival tekinti igazoltnak. Ekkor ugyanis az állampolgároknak lehetőségük volt anyanyelvüknek vallani azt a nyelvet, amit magukénak tekintettek. Emellett arról is nyilatkozhattak- nyelvi hovatartozásuk megtagadása nélkül-, hogy melyik nemzetiséghez tartozónak érzik magukat. Ennek eredményeként fél millióval többen vallották magukat magyar nemzetiségűnek, mint a magyar anyanyelvűek száma volt. Ezekből egyértelműen levezethető, hogy a nyelv és a nemzetiség nem azonos – különösen a magyarországi viszonylatokban. Ezen elv jelenik meg a Tisza István gróf nemzetiségi politikájáról írt tanulmányában is.[7]

A mű mintegy zárasaként kifejti, hogy tudja, hogy a fenti elv alkalmazásával meghatározott államhatárok esetében is fognak maradni az egyes országok területén kisebbségek – különös tekintettel Közép-Európára és a Dunavölgye országaira.

Kifejti, hogy megfelelő fokú autonómia nélkül nem megoldható a kisebbségi kérdés. “A magyar kisebbségek helyzete minden bizonnyal egyike a világtörténelem legszörnyűbb kálváriáinak, de ebből még korántsem következik az, hogy addig, míg a mai helyzet fennáll, akár kisebbségeink elcsüggedjenek a jogaikért vívott küzdelemben, akár pedig mi is nézzük fásultan és tétlenül azok tiprását.” [8]

Úgy gondolom, hogy ezen utolsó gondolat mutatja meg igazán, hogy Flachbarth Ernő számára mennyire fontos volt kutatási területe, az etikai normák tiszteletben tartása valamint azt, hogy mennyire maradt érző ember az objektív tudomány területén.
 

2.4 A nemzetközi kisebbségi jog rendszere

Flachbarth Ernő fő műve „A nemzetközi kisebbségi jog rendszere” című könyv, amely a Pázmány Péter Tudományegyetem Kisebbségjogi Intézetének kiadványaként német nyelven „System des internationalen Minderheitenrechtes” címmel jelent meg. Flachbarth Ernő két kötetre tervezte: az első a kisebbségi jog történetét és a hatályos nemzetközi kisebbségi jogot dolgozta fel. A második kötet – amely végül nem készült el – jogpolitikai, de lege ferenda kérdésekkel foglalkozott volna. [9] A mű előszava – Flachbarth sok másik kiadványához hasonlóan – nagyon személyes, vallomásszerű. Ír a kisebbségi jogokért való küzdelemről – így a saját küzdelméről is - melyet azután kellett átélnie miután Csehszlovákia bekebelezte a magyar kisebbséget. “Amikor életének számára oly fontos e szakasza után korábbi tevékenységi területét és a szeretett szülőföldet elhagyni kényszerült, a tudományban keresett és részben talált kárpótlást és feledést.” A kötetben Flachbarth Ernő bemutatja mindazon autonómiákat amelyet a két világháború között éltek, és élnek ma is. Ezért elmondható, hogy annak ellenére, hogy a mű elsősorban jogtörténeti jelentőségű, a mának is szól.
 

2.5 Kisebbségvédelmi szerződés tervezete

A második világháborút lezáró békeszerződések az emberi jogok és alapvető szabadságok biztosítására kötelezték az államokat faji, nemi, nyelvi és vallás-különbség nélkül. Azonban kisebbségi rendelkezéseket ezek nem tartalmaznak és az első világháború utániakhoz hasonló kisebbségi szerződések sem jöttek létre.[10] A magyar külügyi vezetés szűk mozgástere ellenére komoly erőfeszítéseket tett a kisebbségvédelem korábban intézményesített rendszerének fenntartására, illetve az emberi jogok új, egyéni jogokra építő felfogásán alapuló védelmébe való beillesztésére. Legjelentősebb ilyen törekvés, hogy a magyar kormány kezdeményezte kisebbségi szerződések létrehozását az ENSZ Bizottsági Tanácsa állandó tagjai és a Duna-medence államai között.[11]

A tervezetet a külügyminiszter megbízásából Flachbarth Ernő dolgozta ki, mely a kisebbségi jogokat az ENSZ védelme alá helyezte volna, azok megsértése esetén bármely tagállam felhívhatja a Biztonsági Tanács vagy a Gazdasági és Társadalmi Tanács figyelmét. A szerződés tervezetben a már fent ismertetett szubjektív elmélet jelenik meg. [12]

A világháborút követő politikai helyzetben nem csupán a kollektív jogvédelemre való hivatkozást, hanem a kisebbségek kifejezetten az ENSZ rendszerében érvényesíthető egyéni emberi jogi védelmét célzó javaslatokat is elutasították, a tervezet vita tárgya sem lett.

Összességében megállapítható, hogy a második világháború lezárása után a kisebbségvédelem korábbi intézményrendszerét nem kívánták újjáéleszteni, az ENSZ emberi jogi védelmi rendszere az egyéni jogokon alapult.[13]

4. Lezárásként

Flachbarth Ernő életművének jellemzője volt a tudományos munkásság és professzori hivatás egységének tudatos vállalása.[14] Életének utolsó szakaszában, még halálos betegen is a tudománnyal foglalkozott. 1954. december 14-én hunyt el, 58 éves korában. A Debreceni Temetőben helyezték örök nyugalomra.

kézirat lezárása: 2020

5. Felhasznált irodalom

JEGYZETEK














Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)