[A Falchbarth-műhely 2011-től autonómia-kutatásokat folytat. Az alábbi tanulmányt e sorozat részeként közöljük. Az Aland szigetek autonómiájának elemzését készítették: Kaczári Ágnes, Károly Veronika, Tremmel Ákos és Verpecz Edina.]
Az Åland-szigetek számokban
Az
Åland-szigetek összesen 6500 szigetből álló szigetcsoport, mely
1.527 km²-es területen oszlik el. A szigetek összlakossága
valamivel több, mint 27.000 fő, viszont a demográfiai mutatók nem
mutatnak fogyást, sőt a népessége növekszik. A lakosság, több
mint 90 százaléka svéd anyanyelvű. A népsűrűség csupán 18
lakos/km², összehasonlításképpen Magyarország népsűrűsége
107 lakos/ km². Fővárosa Åland
egyetlen városa, a 10 ezres lakosságú Mariehamn.
A Finnországhoz tartozó szigetcsoport 1921-ben nyerte el autonóm
státusát. A szigeteken a hivatalos nyelv a svéd.1
Történelmi előzmények
A
szigetek történelme egészen Kr.e. 4200-ig nyúlik vissza, amikor
ugyanis az első lakosok megérkeztek a szigetekre. Kr.e. 900-ban már
sűrűn lakottnak volt mondható és a kereskedelem is hétköznapi
volt más országokkal, még a távoli Arábiával is. Vikingek is
laktak a szigeten és a kereszténység első jelei is ebben az
időben voltak érzékelhetők először. A 14 században a szigetek
Finnországhoz tartoztak és már ekkor feltűnik a Kastelholm
kastély régi írásokban. Az ezt követő évszázadokban rengtegek
háború zajlott az Aland szigeteket övező vizeken. A szigeteket
felváltva uralták a dánok, svédek, oroszok és finnek . A 19
század elejére nemzetközi téma lett a szigetek sorsa, mivel több
királyság számára fontos helyen volt.
Finnország
és Svédország majdnem 700 évig ugyanaz a királyság volt, majd a
napóleoni háborúk során, I. Sándor orosz cár megtámadta
Finnországot, amely akkor a Svéd Királyság része volt. Az Orosz
Birodalom azonban nem csatolta magához Finnországot, hanem autonóm
módon nagyhercegséggé alakította. Fontos tényező volt azonban,
hogy nem csak az autonóm Aland szigeteken, de Finnország területén
is élnek svédek, méghozzá körülbelül 5%-ban.
Az
első világháború idején felerősödtek a nacionalista hangok
Finnországban, majd 1917. december 6-án Finnország kikiáltotta
függetlenségét. Erre eltérő módon reagáltak a
Skandináv-félszigeten élő és az Aland szigeteken élő
finnországi svédek. A félszigeten élők bekapcsolódtak a közös
finn állam építésébe és támogatták a finn nacionalistákat,
míg a szigeteken élők inkább az anyaországukkal, Svédországgal
való újraegyesülést tartották a legjobb választásnak. A
csatlakozásról szóló beadványt a lakosság 95%-os támogatásával
átadták a Svéd Királyásgnak. Az 1918-as finn polgárháború
idején svéd csapatok állomásoztak a szigeteken és egy ideig
tartották is a pozíciójukat.
Végül
1921-ben Finnország és Svédország megegyezett, hogy
békekonferencia segítségével oldják meg a helyzetet, mely
versailles-i békekonferencia úgy határozott, hogy a kérdést a
Nemzetek Szövetségének kell rendeznie. A Szövetség döntésének
értelmében a szigetek továbbra is Finnországhoz tartoznak, de
széleskörű autonómiát kell, hogy kapjanak, melynek értelmében
garantálni kell a saját törvényeit és biztosítani kell a svéd
nyelv szabad használatát.
Az
1921-es statútum megerősítette azt a korábban már létező
kitételt, mely a szigetek demilitarizálásáról szólt, amely
azért fontos, mert Aland stratégiailag fontos helyen van. A döntés
eredete a Krími háborúkig vezet. Miután 1809-ben az Orosz
Birodalom nagyhercegsége lett a cár erődépítésbe kezdett a
területén, mely erődítmény miatt 1854-ben bombázták az
Aland-szigeteket is. Az 1856-os párizsi békekonferencia határozott
a sziget demilitarizálásáról, amelyet az 1921-es Aland-szigeteki
megállapodás megerősített. A Szovjetunión kívül minden ország
elfogadta ezt a megállapodást.
A
szigeteken élők reakcióját illetően, 1921-ben még Svédországhoz
szerettek volna tartozni, de a Nemzetek Szövetségének döntése
után megváltozott a véleményük. Elfogadták, hogy nem
csatlakoznak Svédországhoz, az autonómiát megkapták. A
függetlenségi mozgalom vezetője szerint : „ meg kell tanulnunk
élni és dolgozni vele”.
A
statútum nagyon erős és azon a szinten van, mint maga a finn
alkotmány. A változtatás nehéz, hiszen szökség van hozzá a
finn és az Aland-szigetek paralmentjének többségi beleegyezésére.
Többször megreformálták már, hiszen az elején csak egy lista
volt, amely Finnország hatásköreit (külkapcsolatok,
biztonságpolitika) tartalmazta.
Az önrendelkezés
Az
Åland-szigetek autonómiáját tekintve, megállapíthatjuk, hogy
területi autonómiáról beszélünk. A szigetek autonómiáját
a nemzetközi jog hozta létre. Az esetlegesen felmerült
„hovatartozási” problémákat a két ország egy külső
„semleges” félre az akkori Népszövetségre, illetve később
az ENSZ-re bízta. A külső jelleg hatása még ma is érezhető,
hiszen amennyiben bármilyen probléma merülne fel a szigetekkel
kapcsolatosan és maguk a kérdést nem tudnák rendezni, akkor az az
ENSZ szokásos módszereivel lenne megoldandó.2
A hatalmi ágak megosztásának rendszere
1991
augusztusában a finn parlament elfogadta a jelenleg is érvényes
alandi önkormányzati törvényt, amely 1993. január 1-én lépett
hatályba. Az új törvényben biztosított jogok túllépik az 1921.
évi svéd-finn megállapodásban rögzítetteket. A törvény
értelmében az Aland-szigetek Tartományi Parlamenttel, Tartományi
Kormánnyal és tartományi önkormányzati apparátussal
rendelkeznek.3
Törvényhozó hatalom
A
szigeteken a törvényhozó hatalmat a Tartományi Parlament, a
Landsting gyakorolja.
A
Tartományi Parlament harminc főből áll, melynek képviselőit a
szigetek 18 éven felüli lakossága választja négyévenként. A
Landsting kétkamarás, az első kamarában négy bizottságban 5-5
képviselő, a második kamarában 10 képviselőnek van mandátuma.
A törvénytervezetek megvitatásában a második kamara is részt
vesz. A Tartományi Parlament nem egy homogén parlament, ezért itt
is többpártrendszer figyelhető meg.
A
Tartományi Törvényhozó jogosítványai közé tartozik az oktatás
és kultúra, az egészségügy, a helyi közigazgatás, a szociális
biztonság, az iparfejlesztés, a belső kommunikáció, a rendőrség,
a médiák, a posta és környezetvédelem egyaránt.
A
szigetek tényleges függetlensége a költségvetési önállóságán
alapul. A szigetek saját bevételükön (a beszedett adók és
illetékek) túl állami költségvetési támogatásban is
részesülnek („kincstári kiegyenlítés”), ami Finnország
költségvetésének 0,5 százaléka, ennyi ugyanis az Aland-szigetek
lakosságának számaránya az ország összlakosságában. Az
önkormányzati törvényben ezen kívül a szigetek számára
biztosítanak kölcsönöket és különleges segélyeket is.
Azonban
a szigetek nem kaptak önrendelkezést a külügy, a polgár és
büntetőjog, a bíróságok és a pénzügyi szolgáltatások terén.
Az alandi kormánynak véleményezési jogköre van a központi
kormány rendelkezéseit illetően, ha az adott kérdésben
érdekeltek a szigetek.
Végrehajtó hatalom
A
végrehajtó hatalmat az alandi kormány, a Landskapsstyrelse
gyakorolja.
A
többpártrendszer révén a szigeteken alkotmányosan nagykoalíciós
kormányzás van. A szigetek saját belügyeikben jelentős
hatásköröket kaptak, melyeket hat főosztály (minisztérium)
segítségével látnak el. Ezek a főosztályok az igazgatási, a
pénzügyi, a szociális és egészségügyi, az oktatási és
kulturális, az ipari és a kommunikációs feladatokat látják el.
A
központi hatalmat a Kormányzó vagy Tartományi Elöljáró
képviseli a szigeteken. A Kormányzót a finn köztársasági
elnök nevezi ki, a szigetek miniszterelnökének beleegyezésével.
Ha nem jutnak megegyezésre, akkor a szigetek Tartományi Parlamentje
öt jelöltet állít, akik közül a köztársasági elnök egyet
választ. Ha ezt követően sincs megállapodás a Tartományi
Elöljáró személyéről, akkor a finn köztársasági elnök újabb
jelöltek felállítását kérheti. A rendelkezés szerint a végső
megoldása egy ideiglenes helytartó, akit a köztársasági elnök
nevez ki a Landsting elnökével egyeztetve.4
Az
önkormányzat és az állam között közvetítő testület az
Alandi Delegáció, amelynek feladata egyeztetni a központi
és tartományi érdekek között és felügyelni a köztük levő
pénzügyi kapcsolatokat.
A
törvény részletesen elhatárolja a központi és tartományi
kormány hatáskörét és biztosítja a lehetőséget arra, hogy a
szigetlakók a tartományi parlament által hozott törvények
védelme alatt éljenek. A köztársasági elnök ellenjegyzi a
tartományi törvényeket, de vétójoga csak hatásköri
túllépés és az ország biztonságának veszélyeztetése esetén
gyakorolható.
Külügyek
A
szigeteknek külügyi kompetenciája is van, melyben meg kell
különböztetnünk a finn-alandi együttműködést és a szigetek
önálló kapcsolatait.
- Finn-alandi együttműködés a külkapcsolatok terén
A
tartományi kormány indítványozhatja a központi kormánynak
nemzetközi szerződések megkötését, a finn állam köteles
értesíteni az önkormányzatot, a tartományt is érintő
nemzetközi tárgyalásairól, ez esetben biztosítania kell a
küldöttségben a szigetek képviseletét is, és ha egy nemzetközi
szerződés Aland-szigetekre közvetlenül kihat, az a szigeteken
csak azután lesz hatályos, ha a tartományi parlament ratifikálta.
- A szigetek saját külügyei
A
skandináv országok regionális szervezetében, az Északi Tanácsban
az alandi Tartományi Parlament két képviselővel vesz részt saját
neve alatt.5
Fékek és egyensúlyok
Az
alandi autonómia egyik fontos eleme a fékek és egyensúlyok
rendszere, mely a politikai szintéren jól megfigyelhető:
- A szigetek törvényhozási jogosítványát ellensúlyozza a vétójog, amivel a központi fél élhet.
- A Helytartónak vagy Tartományi Elöljárónak az ellensúlya az Alandi Delegáció.
- A külügyben a finn részről értesítési kötelezettség, melynek ellensúlya a szigeteknek a képviselet-biztosítása lehetőség szerint.6
Bírói hatalom
A
harmadik hatalmi ág, a bírói hatalom a finn törvények szerint
zajlik.
Az
igazságszolgáltató hatalmat Finnországban független bíróságok
gyakorolják. A finn igazságszolgáltatás polgári, büntető és
közigazgatási bíróságokból áll. A helyi bíróságok felett
fellebbezési bíróságok vannak, legfelül pedig a Legfelsőbb
Bíróság áll. A bírókat a köztársasági elnök nevezi ki.7
Következtetések
A
jelenlegi finnországi kisebbségi rendszer sokoldalú garanciákból
áll, amelyeket az ország kisebbségi csoportjainak igényei
határoznak meg. A rendszert természetesen befolyásolták a
különböző történelmi korok nemzetközi és belföldi politikai
folyamatai. A finnországi modell inspirálhatja azokat, akik
megoldásokat keresnek a kisebbségi kérdésre, de módosítások
nélkül sehol máshol nem alkalmazható. Finnország sem fogadta el
a svájci kantonok mintáját, hanem arra törekedett, hogy saját
megoldást találjon. A finn tapasztalat azt mutatja, hogy akkor is
lehet megoldásokat találni, ha fennáll a fegyveres konfliktus
veszélye. Ha ma megkérdeznénk az ålandiakat: szeretnék-e, ha a
szigeteket Svédországhoz csatolnák, legtöbben valószínűleg
nemmel válaszolnának, hiszen Svédország fennhatósága alatt
aligha rendelkeznének azokkal a jogokkal és előnyökkel,
amelyekkel ma rendelkeznek.8
Letelepedés
A
lakhatáshoz, letelepedéshez, területvásárláshoz való jog az
Európai Uniós elvektől eltérő módon valósul meg az
Autonómiában. Lokális állampolgárságoz szükséges a finn
állampolgárság, svéd nyelvvizsga, valamint négy eltöltött év
a szigeten. Ezután kaphatja meg valaki a letelepedési engedélyt,
aminek köszönhetően szavazhat, földet vehet a part közelében
stb. Viszont azok az állampolgárok, akik több mint 5 évig nem
élnek a szigeten, automatikusan elvesztik az állampolgárságukat.
Katonaság
Az
Aland egyike a négy demilitarizált övezetnek Európában (Ciprusi,
Giblaltári, Svalbardi és Alandi) Ennek fő oka, hogy a sziget
stratégiai fontosságú helyen fekszik.
Miután
1809-ben a terület az Orosz Birodalom autonóm nagyhercegsége lett,
a cár erődöt építtetett. 1854-ben, a Krími háborúban az
erődítmény miatt bombázták az Aland-szigeteket is. A
béketárgyalások eredményeképpen 1856-ban a Párizsi
Békekonferencián határoztak a sziget demilitarizálásáról. Ezt
a döntést erősítették meg 1921-ben, az Aland szigeteki
megállapodásokban. A Szovjetunión kívül minden állam
beleegyezett ebbe.
A döntés következménye többek között az, hogy a szigeten élőknek nem kell kötelező katonai szolgálatot teljesíteni, ami jelenleg Finnországban 8-9 hónap. A sorkatonaság eltörlését az 1921-es helyzet is indokolta: a sziget lakói más országhoz szerettek volna tartozni, nem volt tanácsos felfegyverezni, vagy legalábbis kiképezni őket. (Többek között ezért is van külön útlevele az autonóm közösség tagjainak.)
A döntés következménye többek között az, hogy a szigeten élőknek nem kell kötelező katonai szolgálatot teljesíteni, ami jelenleg Finnországban 8-9 hónap. A sorkatonaság eltörlését az 1921-es helyzet is indokolta: a sziget lakói más országhoz szerettek volna tartozni, nem volt tanácsos felfegyverezni, vagy legalábbis kiképezni őket. (Többek között ezért is van külön útlevele az autonóm közösség tagjainak.)
Aki 12
éves kor alatt költözik a szigetre és állandó lakhelye van,
azokra érvényes a mentesség.9
Oktatás
Az
autonómiának saját oktatási rendszere van. Az oktatás nyelve
svéd. Az általános iskola 9 évig tart. Míg az angol nyelv
tanulása kötelező, a finn választható. A középiskola 3 éves.
A szigeten egyetemi szintű műszaki képzés van (alkalmazott
tudományok), illetve rendőr akadémia.10
A
finn diplomákon kívül hivatalosan elfogadják a svéd, dán,
norvég okleveleket is.11
A továbbtanulni vágyók 80-85 százaléka
Svédországban tanul. Sokan egyetemi tanulmányaik elvégzése után
itt is maradnak.
A
felmérések szerint az Aland-szigetek oktatási szempontból
Finnország legelmaradottabb része. Az emberek kevesebb, mint fele
szerez az általános középiskolainál magasabb végzettséget, bár
ezen a téren erős fejlődés látható.12
Nyelvi
kérdés
Az
Åland-szigetek az egyetlen olyan finn terület, ami hivatalosan
egynyelvű, az Autonómiai Törvény alapján egyetlen hivatalos
nyelve van a szigeteknek, a svéd, szemben Finnország többi
részével, ahol a svéd mellett a finn is hivatalosan beszélt
nyelv. Bár a hivatalos nyelv a svéd, a hivatalokban a lakosok akár
finnül is eljárhatnak.13
A kormány által kiadott dokumentumok is svéd nyelvűek a
törvénynek megfelelően. Az oktatás területén is a svéd az
elsődleges nyelv az államilag finanszírozott intézményekben, ám
a magániskolákban előfordulhat, hogy finn nyelven oktatnak.
Adózás
Az
autonómiának külön adóztatási joga nincsen. Ezzel azt próbálják
kivédeni, hogy a sziget Liechtensteinhez, Monacóhoz, vagy
Andorrához hasonló adóparadicsommá váljon. Az adót egyformán
szedik be Finnországban, majd az Aland-szigetek megkapja a teljes
költségvetés 0,45 százalékát.14
(körülbelül 160 millió euró) Egy, az Európai Uniós
jogszabályok alóli kivételnek köszönhetően a hajószállítmányok
vámmentesen közlekedhetnek, illetve a kompokon való árusítás is
adómentes.
Média
A
nagyobbik folyóirat, az Ålandstidningen
heti hatszor jelenik meg, míg a Nya
Åland heti ötször.
1984
óta van saját tv csatorna a szigeten, ami a lakosok 75 százalékát
éri el, valamint külön rádióállomás működik.
2006
óta az autonómiának külön internetes régiókódja lett a
korábbi .fi helyett .ax.
Åland
és Európa
Bár
a szigetek önálló külképviselettel nem rendelkezhetnek, 1970 óta
két képviselőt delegál a tartomány az Északi Tanácsba és
részt is vesz a Tanács munkájában.
Kultúra
A
regionális és helyi hatóságok anyagilag is támogatják a kultúra
fejlődését a szigeteken. Már a XIX. századtól kezdve működik
színház, amely az Åland-i Északi Intézettel közösen visz
színpadra időről időre újabb darabokat.
A
szigeten ezen kívül működik Zeneakadémia is, ahol közel 300
diák tanulhat, ill. kultúra témakörben meg kell említenünk még
a Szépművészeti Múzeumot és a tartomány földrajzi
elhelyezkedéséből adódóan nem meglepő, Tengerészeti Múzeummal
is rendelkezik.
Nemzeti
szimbólumok
A
szigeteknek 1954 óta van saját zászlója és címere is, majd
1984-től saját, Åland feliratú bélyegeket is kibocsátanak, de
ezeket csak a szigeteken belül használják.15
Hivatalos ünnepük az „Åland-i Önkormányzat Napja”, a
parlament megnyitásának emlékére.
2
Gerencsér, Juhász 2001. 75.old.
4
Gerencsér, Juhász 2010. 75-76 old.
6
Gerencsér, Juhász 2010. 77. old.
13
HORN, Frank: A finnországi svédek. Budapest, Kalevala
Baráti Kör, 1994.
A Nemzetek Szövetségénél általánosabban használt megnevezés a Népszövetség. Egyébként pontos, mindenre kiterjedő anyag.
VálaszTörlés