1932-ben az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke lett, s látván, hogy a masaryki demokrácia dacára a magyarságot erőszakos asszimiláció fenyegeti, elsőként követelte magyar egyetem felállítását. 1935-ben képviselő lett a prágai parlamentben, ekkor mondta: "Bennünket, magyarokat senki sem kérdezett meg, amikor Szlovenszkóhoz csatoltak minket, ezért legalább azt elvárjuk, hogy kisebbségi, kulturális, gazdasági és nyelvi jogainkat a mindenkori csehszlovák kormányok száz százalékig megtartsák." Szót emelt a szlovák autonómia mellett is.
1936-ban a Keresztényszocialista és a Magyar Nemzeti Pártból létrejött Egyesült Magyar Párt alelnöke lett. Benes államfő miniszterséget ajánlott neki 1935-ben, ezt csak úgy vállalta volna, ha orvosolják a magyarság sérelmeit. Rajta is múlt, hogy a magyarok 1938-ban nem vették át a szudétanémetek erőszakos módszereit: "A magyar kisebbségnek mindenképpen el kell kerülnie, hogy a legcsekélyebb szerepe legyen egy újabb háború kitörésében" - mondta. Az viszont nem rajta múlt, hogy a müncheni paktum felosztotta az országot, s a Felvidék egy részét visszacsatoló első bécsi döntésről sem kérdezték az ottani magyarokat. Peéry Dezső szerint: "Esterházy ellensége volt a csehszlovák köztársaságnak, de sohasem volt barátja az azt elpusztító fasiszta eszméknek".
Horthy kassai bevonulásakor felszólította a magyar vezetést: adják meg a szlovák kisebbségnek a jogokat, amelyeket ő Prágától a magyaroknak kért, s szót emelt a magyar csendőrök brutalitása ellen is. A Magyar Párt elnökeként Szlovákiában maradva védte a 70 ezer magyar érdekeit, s Londonba szöktette a későbbi csehszlovák emigráns kormány hadügyminiszterét, Viest tábornokot; Fábry Zoltán a fasizmus egyetlen szlovákiai ellenfelének nevezte. A zsidók deportálását előíró törvényt 1942-ben a pozsonyi parlamentben egyedül ő nem szavazta meg .
1932-től cikkei jelentek meg a Prágai Magyar Hírlapban és a csehszlovákiai magyar ellenzéki lapokban. 1939-41-ben a pozsonyi Új Hírek és Esti Újság, utóbb a pozsonyi Magyar Hírlap és a Magyar Néplap közölte írásait. Aixinger Lászlóval szerk. a Toldy Kör kiadásában megjelent Szlovákiai Magyar Irodalmi Füzeteket (1942). [Irod. Louise Esterházy: Coeurs affrontés (emlékezések, Paris, 1961). http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03951.htm ]
Jó kapcsolatai voltak Horthy kormányzóval, Keresztes-Fischer belügyminiszterrel, sok üldözöttet segített a még nyugodt Magyarországra; az itteni szociáldemokratákkal, Szakasits Árpáddal is kapcsolatot talált. Szót emelt Magyarország hitleri megszállása ellen, a szövetségesekhez a svájci követségen át juttatta el memorandumát. A nyilas hatalomátvétel után Budapesten bebörtönözték, 1944 végén szabadult s bujkált a Gestapo elől. 1945 tavaszán az új csehszlovák hatóságoktól Szalatnai Dezsővel a magyarság védelmét kérte, s tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes pontjai ellen. Amikor a memorandumot átadta Gustav Husak belügyi megbízottnak, lefogták és a Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra ítélték.
1947 szeptemberében a csehszlovák népbíróság mint hazaárulót, fasisztát és kollaboránst távollétében halálra ítélte. A vád szerint az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot, személyében a magyarságot marasztalták el. Benes elnök megígérte a perújrafelvételt, de mielőtt léphetett volna, 1948-ban lemondatták. A súlyos tüdőbeteg Esterházyt 1949-ben küldték haza Szibériából, ítéletét "kegyelemből" életfogytiglanra változtatták. 1956-ban a morvaországi Mirovba vitték, az itteni börtönben halt meg 1957. március 8-án. A holttestet elhamvasztották, s még a maradványokat sem adták ki a családnak. Hamvait ma is keresik, nevét negyven évig le sem írhatták.
Esterházy János gyűlölte az erőszakot, antifasiszta és antikommunista volt. Politikáját magyarsága, keresztény humanizmusa, demokrata volta határozta meg, a 20. század emblematikus, önfeláldozó magyar politikusai közé tartozik. 1992-ben a pesti Szép utcában, 1998-ban a mirovi rabtemetőben kapott emléktáblát - a mai napig ez az egyetlen Esterházy-emlékmű a volt Csehszlovákia területén. 1993-ban Göncz Árpád kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta s rehabilitálta - ez azonban mind Csehországban, mind Szlovákiában máig késik.
[forrás: (Múlt-kor/MTI-Panoráma-Sajtóadatbank) http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=12870&page=1 ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése