A
SZÁMI (LAPP) NÉPCSOPORT AUTONÓMIÁJA
NORVÉGIA,
SVÉDORSZÁG ÉS FINNORSZÁG TERÜLETÉN
Szatmári Andrea
PPKE-JÁK, Európai és nemzetközi igazgatás (MA), I. évfolyam
2011. december 03.
1.
Bevezetés
Észak-Európa
őslakos népe, közismert nevükön a lappok, magukat – főleg az
utóbbi időben – inkább nevezik száminak, mivel a lapp
megnevezést degradáló jellegűnek tekintik. Ezzel összefüggésben
a velük foglalkozó irodalmak is inkább a számi kifejezést
használják. Ennek a különbségtételnek a magyar szóhasználatban
nyoma sincs, ugyanakkor érdemes észben tartani, ha valaki e
népcsoporttal kezd foglalkozni.
Észak-Európa
őslakos népe leginkább az Északi Sarkkör feletti területet
népesíti be. Eredeti hazájuk, a Lappföld (Sápmi), nem azonos a
mai Finnország Lappföld tartományával, annál jóval nagyobb
területet jelöl: az oroszországi Kola-félszigettől Finnország
északi részén át, a Norvégia és Svédország határát képező
hegységig, mintegy 1500 km hosszan húzódó földterületen
fekszik, melynek központját Norvégia, Svédország és Finnország
északi része képezi (75 000 m²).
1. ábra: Sápmi, azaz Lappföld
A
lappok száma napjainkban kb. 60-70 ezer főre becsülhető.
Legtöbben, mintegy 30 ezren, Norvégia északi részén, 17-20 ezren
Svédországban, 5-6 ezren Svédországban, 2-3 ezren Oroszország
területén élnek. Pontos adatok e tekintetben nem állnak
rendelkezésre, egyrészt, mert országonként változik annak
meghatározása, hogy ki számít lappnak, másrészt pedig a szóban
forgó országok közül csak Finnország vezet nemzetiségi
statisztikát.
2.
Kulturális sajátosságok
Mielőtt
a számik három skandináv országbeli helyzetét vizsgálnánk,
mindenképpen érdemes kitérni az őket egyetlen néppé összetartó
kulturális, életmódbeli sajátosságokra.
2.1.
Életmód
A
12-14. század folyamán a svédek, norvégok, oroszok létrehozták
centralizált államaikat a Lappföld területén. Ennek
következményeként a számi törzsek fokozatosan északra húzódtak,
és egyre inkább kiszolgáltatottá váltak a skandináv telepesek
adókon, kereskedelmi tevékenységen és keresztény hittérítési
törekvéseken keresztül érvényesülő kontrolljának.
Mostani
területükön való letelepedéskor leginkább vadászattal,
halászattal foglalkoztak, a kívülállók számára azonban a
rénszarvastenyészet számít archetipikus számi tevékenységnek.
Ugyanakkor manapság a legtöbb számi földműveléssel,
kézművességgel, halászattal és egyéb kereskedelmi
tevékenységgel foglalkozik, de a városokban élő, kisszámú,
asszimilálódott számi pedig egyéb, kifejezetten modern
tevékenységeket űz. A korábban élelmiszert, ruházkodási
alapanyagot, közlekedési eszközt egyaránt biztosító hagyományos
rénszarvastartás ma már terepjárókkal és motoros szánokkal
felszerelt farmokon, nagyüzemi jelleggel, de sokkal elhanyagolhatóbb
jelentőséggel, szinte kizárólag húsipari célokkal történik.
Mindazonáltal a rénszarvastartással járó, országhatárokon is
átívelő vándorló életmód a ma napig mit sem változott.
2.
ábra: A rénszarvastartás hagyományos...
3.
ábra: …és modern formája
A
számik legnagyobb társadalmi egysége hagyományosan a siida
volt, mely családok – nem feltétlenül rokoni szálak alapján
kialakult – kisebb csoportja, egy természetes határokkal
körülölelt területen. A siida-n
belül minden család képviseltette magát, megtárgyalták a föld,
halászat stb. kérdéseket, olykor bírói funkciók is ellátásra
kerültek az egységen belül. A
siida-ban
minden családnak megvolt a maga (gyakran 2-300 km hosszan húzódó)
területe, melyen keresztül a rénszarvaslegelők húzódtak.
Számukra a modern értelemben vett határok nem sokat jelentettek,
és a szezonális vándorlás ma is az államhatárokon keresztül
történik.
4.
ábra: Számi család hagyományos népviseletben
2.2.
Hitélet, spirituális kultúra
Nagyon
nehéz hiteles képet festeni az ősi, pogány spirituális
hagyományokról: egyrészt, mert a 12-14. századtól keresztény
befolyás érte a számi hitéletet, másrészt, mert kizárólag
keresztény szemszögből írott emlékek maradtak fenn.
Kutatások
szerint a számik dobjaik pergamenjén örökítették meg a
világmindenségről alkotott képüket: a világ részeit
ábrázolandó, a dobot 3 részre osztották. Az alvilágot a
halottak kultuszával kapcsolatos szimbólumokkal díszítették, a
középrész az emberek és szörnyek által lakott földi életet
jelenítette meg, míg a felső a mennyország istenekkel és égi
lényekkel benépesített dimenziót képviselt. A sámán e három
világgal kommunikálni képes személy, kinek feladata, hogy
biztosítsa a kozmikus erőkkel való jó kapcsolatot. Legnagyobb
erőnek sávia,
azaz a friss víz (nem a sós tengervíz) számított, a mennyország
mozdulatlan közepét pedig a sarkcsillag szimbolizálta. Védelmező
(totem) állataik, a medve és a rénszarvas szintén megjelentek a
sámánszertartásokon. A sieidi
a tiszteletadás, az áldozat szent helye volt, elhelyezkedéstől
függően különleges alakú kövekből vagy fából készült.
Ezeken a helyeken áldoztak a nap és a vihar istenének, vagy az
embereknek és állatoknak életet adó istenségeknek. A sieidi
kultusz szertartásait bizonyos helyeken napjainkig folytatják.
5.
ábra: Három világ ábrázolása a dobon
2.3.
Zene
A
legjellegzetesebb számi zenei egység a jojka/joiku,
mely az énekesnek tetsző bármely témát érinthet, lényege a
választott téma erőteljes, képszerű kifejezése, általánosságok
és hangszerek nélkül. Rímekkel, meghatározott szerkezettel nem
él, ötvonalas kottarendszerben lehetetlen rögzíteni, és olyan
hangképzési technikát igényel, amit kívülállóként
elsajátítani szinte lehetetlen. A jojka
a sámánszertartásokban használatos varázsének, szavainak egy
része a szertartáson kívül nem használható, másokkal
megismertetni tilos. A 20. század végén a „műfaj” érezhető
hanyatlása következett be a kommunikációs technológiák
fejlődése által közvetített popzene szerepének megerősödésével.
2.4.
Nyelv
A
számik nyelvükben és kulturális szokásaikban is külön
csoportokra oszthatók, legélesebb határ a keleti és nyugati
számik között húzódik. Ennek fokozatos elmélyüléséhez
hozzájárult, hogy a betelepülő keresztény népek vallási
határai is ugyanazon a virtuális vonalon húzódtak, így a keleti
Skolt, Inari és Kola számik a keleti ortodox közösség befolyása
alatt, míg a nyugatinak számító számik (Norvégia, Svédország
és Finnország északi népe) a római katolikus vallás, később a
reformáció hatása alatt fejlődtek. Ugyanakkor voltak bizonyos
sajátosságok, melyek a számi nép egészére kiterjedtek.
A
számi nyelv, melyet a megközelítőleg 70.000 fős számi
nemzetiség közel fele (55%) beszél, a finnugor nyelvcsalád
nyugati ágába sorolható, szorosabb rokonságot mutat a finn és a
magyar nyelvvel (17. századtól már német és skandináv tudósokat
is foglalkoztatott a számi és a magyar nyelv közötti lehetséges
rokonság). Távol áll viszont a germán (pl. svéd, norvég)
nyelvektől. A számi nyelvi és földrajzi szempontok alapján 2
nagy nyelvcsoportra
bontható,
és több mint 10 dialektusa ismert (más források szerint 50-nél
is több nyelvjárás létezik). Ezek között olyan mértékű
különbségek lehetnek, hogy a különböző nyelvjárást beszélők
gyakran nem értik egymást. A számi anyaország megnevezése pl.
Sápmi
északi számi nyelven, Seamie
déli
számiul, és Sameland
Norvégia és Svédország számi lakosai körében.
2.5.
Írott nyelv, irodalom
A
számik első írásos emléke 1619-ből való, egy ABC megörökítése.
Ezt követően zsoltáros könyvekről, majd 1755-ből származó
Újtestamentumról, és 1811-ben a teljes Szentírásról készült
számi fordítása. Közel háromszáz éven keresztül, számi
nyelven csak papok által, tanítási céllal készített vallási
szövegek készültek.
Az
első szépirodalmi alkotások is a XX. század elején íródtak,
első képviselői a három országban egy időben hívták fel
magukra a figyelmet. A számikról szóló első regény 1906-ban
jelent meg norvég nyelven. Fontos megemlíteni a finnországi Johan
Turi-t, aki ’A számi nép meséi’ címmel 1910-ben megjelent
könyvével a svéd hatalom által a számikról kialakított, és a
külvilág felé közvetített kedvezőtlen képet kívánta
megváltoztatni. Az irodalmi nyelv kialakítása/kialakulása az
1930-as évektől kezdve figyelhető meg, s az irodalom újabb
lendületet az 1980-as években vett. Csak ekkor, 1982-ben jött el
az idő, hogy megjelenjen az első számi nyelven írott regény.
A
számi tehát a XX. század végéig szinte kizárólag orális
formában létezett, és ma is erősen él népmesék, ősi énekek
stb. formájában. Ennek oka, hogy a számi nyelven való írás és
olvasás oktatása csak az elmúlt néhány évtizedben terjedt el.
Egy másik oka az oralitás ilyen hosszú időn át való
megőrzésének a nyelvjárások közötti éles különbségek
megléte, melynek következtében nem is alakulhatott ki természetes
módon egységes köznyelv és irodalmi nyelv. A Számi Irodalmi
Tanács 1978-ban az északi számit fogadta el hivatalos
helyesírásként
(addig
13 féle írott forma élt egymás mellett), ez került bevezetésre
a skandináv államokban is, mivel Norvégia, Svédország és
Finnország szerte a számik összesen kétharmada ennek szóbeli
formáját beszélte.
2.6.
Művészet
A
számik számára a művészet egészen más jelentéssel bír, mint
Európa többi népének: a Lar
pour l’art
kifejezés számukra ismeretlen. Alkotásaikban szépség és
funkcionalitás egybeforr, nehéz különbséget tenni használati
tárgy és művészi alkotás között. A már említett Johan Turi
úttörőnek tekinthető a számi művészetben, 1910-ben megjelent
könyvéhez készített illusztrációival.
Manapság
a számi kézműves termékek, leginkább az ékszerek képviselnek
különlegesebb, már-már egzotikus értéket.
3.
Jogi szabályozás és képviseleti szervek
3.1.
Az első legfontosabb dokumentumok
Mivel
a számi népek sohasem hoztak létre központi hatalommal és
konkrét határokkal rendelkező államot, így esetükben a
skandináv gyarmatosítás óta legfontosabb, és a mai napig
rendezésre váró kérdés a földtulajdon megszerzésének joga. A
történelem során rájuk vonatkozó szabályozások szinte kivétel
nélkül ezt a kérdés igyekeztek rendezni, hol valós és
méltányos, hol pedig látszólagos és érdemi változást ignoráló
módon.
A
18. századvégén, 1751-ben a norvég és svéd királyság között
köttetett határmegállapító béke részeként született a Lapp
Codicil (vagy Lapp Záradék), amelyre a számi jogok alapjaként, a
számi Magna Chartaként szokás hivatkozni. Jelentősége nagy,
mivel leszögezte, hogy a számi törzsek rénszarvascsordáikkal
együtt szabadon mozoghatnak az országhatárokon keresztül, víz-
és földhasználatukat továbbra is szokásaiknak megfelelően
folytathatják. Ugyanakkor meg kellett választaniuk, hogy a határ
mely oldalán telepednek le, mely állam lakosai lesznek, számolva a
határátlépéssel járó adókötelezettség terhével.
A
Codicil-t sokan a Versailles-i kisebbségi szerződésekhez
hasonlítják, mert célja a számi nemzetiség védelme, s annak
biztosítása volt, hogy az egyik állam számi lakosai a másik
állam területén is megfelelő bánásmódban részesüljenek. Arra
is lehetőséget adott, hogy egyesített törvényszék előtt két
külön állam számi lakosai rendezni tudják nézeteltéréseiket,
valamint garantálta semleges státuszukat és szabad mozgásukat a
két ország háborús konfliktusa esetén. A Lapp Codicil 1972-ig, a
Norvégia és Svédország között köttetett rénszarvas
legeltetésről szóló egyezmény megszületéséig maradt
hatályban, ezután csak az egyezmény által nem rendezett
kérdésekben volt a Codicil hatályos.
3.2.
Nemzetközi szabályozás
A
lappok szervezett fellépésük első percétől fogva őslakos
népként határozták meg. Az őslakos népek védelme a nemzetközi
jog kevésbé fejlett területe, mint a kisebbségvédelem.
Az
őslakos nép definícióját a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet
(ILO) 1989-ben elfogadott, 169. sz. konvenciójának 1. § (1)
bekezdés b) pontja fogalmazza meg. A szövegrész szerint az őslakos
népeket a kisebbségektől különleges földhöz való viszonyuk
különbözteti meg: ők a földet „örök időktől fogva”
használják. Az ILO konvencióját kevés állam ratifikálta,
ugyanakkor nincs ma olyan hatályban lévő általános érvényű
egyezmény, mely az őslakos népek helyzetét rendezné. Vannak
azonban olyan dokumentumok, melyek alkalmasak lehetnek az őslakos
népek jogainak és érdekeinek érvényesítésére. Ilyen
egyrészről az ENSZ Közgyűlése által 1992-ben elfogadott, a
nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó
személyek jogairól szóló nyilatkozat, melynek 2. cikkelye a
kisebbségek kulturális, vallási, társadalmi és gazdasági
életben és a közéletben való részvételének jogát, illetve a
nemzeti és regionális döntésekben való részvétel jogát
hivatott biztosítani. Másrészről fontos dokumentum a Polgári és
politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 27. paragrafusa,
mely kimondja, hogy az olyan országokban, ahol kisebbségek élnek,
az ilyen kisebbségektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy
csoportjuk más tagjaival együttesen közös kultúrájuk legyen.
Természetesen,
mint európai kisebbséget, más nemzetközi dokumentumok is védik a
lappokat, ugyanakkor, mint őslakos nép, már kevésbé vannak jó
helyzetben, hiszen az őslakos népek védelme a nemzetközi jog
kisebbségvédelemnél sokkal fejletlenebb területe. Éppen ezért
fontos a lappok nemzetközi fellépésének kérdése.
3.3.
Nemzetközi „összlapp” fellépés
Az
Északi Számi (Lapp) Tanácsot 1956-ban alapították meg, céljául
a lapp népek összefogását tűzték ki, 1992-ben – az
oroszországi lappok felvételekor – nevét Lapp Tanácsra
változtatták. Ez a fórum döntött a lapp nemzeti szimbólumokról,
ünnepnapokról, himnuszról, az egységes helyesírásról, és
kimondta, hogy a lapp szellemi kultúra összskandináv jellege
történelmi tény. Akcióprogramot fogalmazott meg, mely a lappok
alapvető jogainak dokumentációjaként szolgál, határozott a lapp
politikai programról és a lapp kézműves termékek valódiságát
igazoló márkajelről. Mindemellett döntött az egyes lapp
parlamentek képviselői közül választott tagokból álló Számi
Parlamenti Tanács életre hívásáról, melynek első ülése
2000-ben volt. Mindemellett fontos megemlíteni, hogy 1973-ban
létrejött az Északi Számi Intézet, mint a számi jog, gazdaság,
környezet, kultúra stb. kutatásának központja.
6.
ábra. A számi zászló
3.4.
Finnország
Ma
Finnországban, többek között a földtulajdoni viták miatt
(Lappföld 90%-a ma is állami tulajdon), a lappok jogairól nincs
önálló, külön törvény.
Az
alkotmányba egy 1995-ös módosítással került a lappok jogairól
szóló rendelkezés. Az alaptörvény nem nevezi államalkotó
tényezőnek a lapp kisebbséget – bár őshonos státusz
elismeréséből ez is következhet –, nem szól területi
önigazgatásról – bár ennek lehetősége a lappok
lakóterületeinek elhelyezkedésében benne van –, de nem említi
külön politikai képviselet, vagy részvétel lehetőségét, sem
az anyanyelvű oktatás kérdését.
Ami
a nyelvkérdést illeti, 1992-ben lépett hatályba a lapp nyelv
közigazgatási használatáról szóló törvény, amely lehetővé
tette, hogy bizonyos állami szervekkel való érintkezésben (a lapp
lakóterületként meghatározott járásokban) a lappok
anyanyelvüket is használhassák. Ezenkívül, minden lappokat vagy
lapp lakóterületeket érintő törvényt és határozatot lapp
nyelven is elérhetővé kell tenni.
Az
országban ugyanakkor általános kétnyelvűség uralkodik a finn és
a svéd nyelvek vonatkozásában. Így egy hivatalban finnül és
svédül gond nélkül megy az ügyintézés, ám a közalkalmazottak
számára az előző két nyelvvel szemben a számi ismerete nem
kötelező. Persze, nem csak ez jelent gondot: a számi lakosság
nagy része nem olvas könnyen és ír helyesen anyanyelvén. Mindez
lassan, de biztosan kedvező irányba változik. Ezt bizonyítja az
iskolarendszer kiépülése is, mely 1980-tól óvodától az
egyetemig zárt láncot alkot. Lappföld szinte mindegyik általános
iskolájában lehet már lappot tanulni. Ugyanakkor a hivatali
nyelvhasználattal párhozamban, gondot jelent a számi tanárok és
számi nyelvű tankönyvek hiánya, így a kitűzött cél, a lapp
nyelv és kultúra biztos fennmaradása és helyzetének stabilitása
még messze van.
A
számi lakosság kis számát tekintve talán meglepő, hogy éppen
Finnország volt az első a skandináv államok között, ahol számi
politikai szervet hoztak létre, 1973-ban a Számi Parlamentet. A
Parlament tanácsadó testületként működik, amely javaslatokat
tehet a kormány felé gazdasági, társadalmi és kulturális
kérdésekben, emellett a számi lakosság érdekeinek szószólója.
A lappok 1996. január 1. óta
élveznek kulturális autonómiát Finnországban.
Ennek az autonómiának legfőbb letéteményese a Lapp Parlament. Az
1995-ös alkotmánymódosításhoz kapcsolódva született meg a Lapp
Parlamentről szóló 1995/974. sz. törvény.
A
lapp autonómia nem klasszikus kisebbségi kulturális
önkormányzatiságot jelent, tekintve, hogy valóban önkormányzati,
önálló döntéshozatali jogköre nincsen. A törvény nem határoz
meg a Lapp Parlament kizárólagos jogkörébe tartozó ügyeket,
ugyanakkor a Lapp Parlament hatásköre nemcsak a szűk értelemben
vett kulturális kérdésekre korlátozódik, hanem például
konzultációs joggal rendelkezik a területrendezés, terület
hasznosítás terén is. A lapp kulturális autonómia valójában a
Lapp Parlamentnek a közösségi döntéshozatalban, közigazgatásban
való részvételén alapszik. A Lapp Parlament így inkább egy
politikai szervezet szerepét tölti be, semmint egy kulturális
önkormányzati testületét.
A
Lapp Parlament országos és nemzetközi szinten képviseli a
finnországi lappokat. A törvény által előírt feladatai közé
tartozik a lapp nyelv és kultúra valamint minden egyéb, a lappok
őslakos státuszát érintő ügyek támogatása. Az ilyen témákban
az állami, helyhatósági és egyéb közigazgatási szerveknél
javaslatokat tehet, intézkedéseket kezdeményezhet, s a
kormányzati, megyei vagy helyi szervek pedig kötelesek a Lapp
Parlamenttel konzultálni minden olyan kérdésben, amely közvetlenül
és különösen érintheti a lappok, mint bennszülött nép
helyzetét. A konzultáció kötelezettsége azt jelenti, hogy az
érintett szervnek meg is kell tárgyalni a felvetett kérdést, és
kiterjed nemcsak a lappokat, mint bennszülött népet, hanem magát
a lapp lakóterületet érintő egyéb ügyekre is, az állami földek
és a bányászati koncessziók bérbeadásától kezdve, a lapp
nyelv oktatásán keresztül egészen a szociális és egészségügyi
ellátásig. Fontos kiemelni, hogy a Lapp Parlamentnek csak a lapp
lakóterületen van hatásköre.
A
Lapp Parlament jogköre az elmúlt évek folyamán egyre bővült.
Így
például az évek során a Lapp Parlament teljes irányítása alá
került a lapp nyelvkönyvek és egyéb oktatási anyagok elkészítése
és kiadása. Ezt a hatáskörbővülést a finn kormány is
elismeri, a Lapp Parlamentről szóló törvény végrehajtási
rendeletében kimondja ugyanis, hogy a törvény csak keretet ad a
lapp kulturális autonómiához, de a lappok feladata azt tovább
fejleszteni.
Finnországban
a rénszarvastenyésztés nem kizárólag a lappok kisebbségi joga:
mindenki, aki a rénszarvastenyésztő területen él, jogosult
rénszarvast tartani és tenyészteni. Sőt, amióta az ország
csatlakozott az Európai Unióhoz, a lappok tiltakozása ellenére
ezt a jogot kiterjesztették minden uniós állampolgárra, aki
állandó jelleggel a rénszarvastenyésztő területeken él. Ezt a
lappok sérelmesnek tartják, mondván, ezek a rendelkezések
alkalmatlanok arra, hogy megállítsák a lappok asszimilációját,
mivel a turizmusban, rénszarvas gazdálkodásban érdekelt, nem lapp
nemzetiségű, tőkeerősebb betelepülők kiszoríthatják a lapp
identitás alapját jelentő tevékenységekből magukat a lappokat.
Mindemellett Finnország nem csatlakozott a 169. sz. ILO
Egyezményhez, elsősorban annak a 14. cikkelyben foglalt
tulajdonjogi rendelkezései miatt.
3.5.
Svédország
Ma
Svédországban a számik helyzete nincs alkotmányos szinten
szabályozva. Alkotmányos szinten nem ismerik el bennszülött
népnek a lappokat és különleges jogaikat sem. A svéd alkotmány
csak általánosságban ismeri el, hogy az etnikai, nyelvi és
vallási kisebbségeknek joguk van saját kulturális és társadalmi
életük megőrzéséhez és fejlesztéséhez.
Svédországban
nem volt jellemző a norvéghoz hasonló asszimilációs politika. A
számi gyerekek mindig is tanulhattak anyanyelvükön (igaz, az
1950-es évekig csak szegregációs feltételek között, és csak
általános iskolai szinten). Ma az egyenlőség elvét követve a
számi nyelvű felsőoktatás is elérhető, ugyanakkor problémát
okoz a számi nyelvű szakirodalom és képzett tanárok hiánya.
Önálló számi iskolarendszer működik, számik által választott
vezetőséggel az élén. A svéd kormány pedig 1982 óta egy számik
által szervezett Számi Alap részére juttatott éves
ösztöndíjakkal is segíti a kulturális és oktatási
tevékenykedést. A támogatások elosztásáról és az önálló
iskolarendszer egyéb kérdéseiről a Lapp Iskolaszék dönt.
A számi nyelv státuszának kérdését Svédország utolsóként
rendezte a három skandináv állam közül: a lapp 2002 óta
elismert kisebbségi nyelvként, emellett
hivatalos nyelvi státuszban részesül több közigazgatási
körzetben is: kormányhivatalokban, bíróságokon, bölcsődékben
és iskola-előkészítőkben egyaránt használható.
1981-ben,
többpárti kezdeményezésként felmerült a svéd parlamentben az
igény egy lapp képviseleti szerv felállítására. 1983-ban a svéd
kormány lapp bizottságot állított fel azzal a céllal, hogy
vizsgálja meg a lapp képviseleti intézmény megteremtésének
szükségességét. A bizottság javaslatai alapján, a Lapp
Parlamentet végül 1993-ban a lapp parlamentről szóló
1433/1993-as törvénnyel hívta létre a svéd parlament. A
választott testület feladata, hogy az élő lapp kultúra
fennmaradását szolgálja, védje és előmozdítsa a svédországi
lappok kulturális érdekeit. Nem sok, tételesen meghatározott
eseten kívül
a
Lapp Parlament csupán javaslatokat tehet az állami szerveknek a
lapp kulturális ügyekben. Az állami szerveknek nincsen semmilyen
konzultációs kötelezettsége a Lapp Parlamenttel szemben, még a
lapp kultúrát közvetlenül érintő kérdésekben sem. A kormány
kiemeli, hogy a Lapp Parlament semmiben nem különbözik más
államigazgatási szervektől és az érdekek ütközése esetén a
lappok érdeke nem feltétlenül előbbre
való
az államigazgatási eljárásokban. A Lapp Parlament a svéd
közigazgatási rendszer része, költségvetési szerv. Ennek
megfelelően a Lapp Parlamentnek a hivatalos
lapp-politikát kell képviselnie
és megvalósítania.
Akárcsak
Norvégiában, a rénszarvastenyésztés Svédországban is a lappok
kizárólagos joga.
Itt
csak a lapp származású és a lapp falvakban élő személyek
foglalkozhatnak rénszarvastartással, ugyanakkor a 17 ezres lapp
közösség többségének nincs lehetősége a hagyományos
életmódot folytatni (csupán 2500-an foglalkoznak
rénszarvastartással). A rénszarvastenyésztő területeken a
lappoknak örök haszonélvezeti jogot biztosít a svéd állam. Ezek
a területek két részre vannak osztva: egész éves legelőkre és
téli legelőkre. A lappok az előbbieken erősebb jogosítványokkal
rendelkeznek, mint utóbbiakon. Amíg az éves legelők határai
pontosan jelöltek, addig a délebbre fekvő téli legelők határai
nincsenek ily módon meghatározva, s ez a földtulajdon rendezésének
kérdését nem könnyíti meg. Az sem, hogy Svédország nem
csatlakozott a már 169.sz. ILO egyezményhez, mivel a svéd kormány
álláspontja szerint a svéd jogszabályok nem felelnek meg
bennszülött népeknek területi tulajdonjogot előíró 14. cikkely
rendelkezésének. Egyébként, 1886-ban
az északi népek között először, Svédország törvényt hozott
a rénszarvastenyésztésről és a legelőterületek használatáról.
A rénszarvas-törvény a vándorló állattenyésztéssel foglalkozó
lakosok számára csupán meghatározott földek használatát
engedélyezte, tulajdont nem szerezhettek. Ez a tulajdonszerzéshez
(mint alapvető emberi jog) és az őslakosok természeti erőforrások
kiaknázásához való jogát a mai napig sérti, ugyanis a kérdés
Finnországban és Svédországban napjainkig nem rendezett.
3.6.
Norvégia
Norvégiában
sokáig agresszív asszimilációs politika érvényesült, ami
1947-1959 között hivatalosan befejeződött. Ma már az alkotmány
szabályozza a számik helyzetét, és kötelezi a hatóságokat,
hogy intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy a számik
megőrizhessék, fejleszthessék kultúrájukat.
A
három skandináv állam közül Norvégiában él a legnagyobb
létszámú lapp kisebbség, és itt vannak legszélesebb körű
jogaik is.
Norvégiában
a rénszarvastenyésztés kizárólag a lappok joga. Ennek ellenére
a meglévő rénszarvastenyésztő területeken a közel 40.000 lapp
közül csupán 2000-nek van lehetősége a rénszarvastenyésztésre.
Norvégiában a rénszarvastenyésztés haszonélvezeti jog, így az
független a föld tulajdonjogától. Azaz a lappok helyzetének
egyik legfontosabb kérdése rendezetlen, annak ellenére, hogy
Norvégia elsők között írta alá az ILO 169. sz. egyezményét.
A
nyelvkérdés tekintetében fontos dátum 1947, ekkor a számi
nyelvet a számi lakosság első (anyanyelveként) ismerték el, majd
az 1959-es Királyi Tanács számi kérdésekben készült jelentése
kimondta, hogy minden gyermeknek joga van hozzá, hogy anyanyelvén
való oktatásban részesüljön – ez jelentette a norvég
asszimilációs politika határozott végét. 1979 óta pedig a
kormány állami támogatásban részesíti az egyetlen számi
nyelven megjelenő újságot. Mindemellett több tanácsadó testület
létesült, beleértve a Norvégiai Számi Tanácsot (1964) mely
állami, megyei és községi hatalmi szervek munkáját segíti a
számi politikát érintő kérdésekben. 1980-ban pedig a kormány
két testületet hívott életre: a Számi Jogok Bizottságát és a
Számi Kulturális és Oktatási Ügyek Bizottságát.
A
Számi Jogok Bizottsága 1984-ben benyújtotta a számi kérdés
egyik legjelentősebb politikai-jogi fejlődést eredményező
jelentését, mely többek között Norvégia nemzetközi jog által
keletkezett számi kisebbséget érintő kötelezettségeit is
taglalta.
A
norvég kormány elfogadta a jelentést, és alkotmánymódosítást
vezetett be 1987 áprilisában. Ennek alapján az alkotmány 1988-tól
kimondja, hogy „az
állam felelőssége, hogy megteremtse a feltételeket a lappok
számára, hogy nyelvüket, kultúrájukat és életmódjukat
megőrizhessék és fejleszthessék.”
Az
ajánlás a Norvég Számi Tanácsot helyettesítő központi számi
szerv létrehozására is javaslatot tett, továbbá arról is
rendelkezett, hogy parlamenti ciklusonként legalább egyszer a
királynak irányelveket kell megfogalmazni a törvényben foglalt
célok végrehajtásának megszervezését illetően. A törvény a
norvég mellett a számi nyelvet is hivatalos nyelvként ismerte el.
A
Lapp Parlamentet 1989-ben hozták létre. Első ülését maga a
király, IV. Olef nyitotta meg. A Lapp Parlament a norvégiai lappok
politikai képviseleti szerve, mely önálló, a kormánytól
független politikát folytathat a lapp kisebbséget érintő
kérdésekben, és minden olyan ügyben eljárhat, amely saját
megítélése szerint különösen érinti a lapp lakosságot. Ezen
jogkörében javaslatokat tehet, petíciókat és állásfoglalásokat
fogalmazhat meg a közigazgatási szerveknek és magánszemélyeknek
egyaránt. Az állami szervek kötelesek minden olyan döntésük
előtt konzultálni a Lapp Parlamenttel, amely annak hatáskörébe
tartozik. Emellett a Lapp Parlament saját, belső ügyeiben önálló
döntéshozatali jogkörrel rendelkezik. A vonatkozó törvény
értelmében a norvég törvényhozás egyéb jogköröket is
átruházhat a Lapp Parlamentre, amelyben az előzőekben tárgyalt
két szervtől eltérően pártok is megjelennek, és nemcsak
politikai-konzultációs feladatai vannak, de fontos közigazgatási
hatáskörrel is rendelkezik. Norvégiában a lapp közigazgatás
négy Lapp Tanácsból áll, amelyek a Lapp Parlament felügyelete
alatt állnak, és kulturális ügyekkel, a lapp nyelvvel, a lapp
javakkal és a lapp műemlékekkel foglalkoznak.
3.7.
A lapp parlamentek
A
skandináv országok lapp parlamentjeit nehezen lehetne pontosan
besorolni egyik vagy másik szervezeti formába. A lappok mai
helyzetéhez és igényeihez igazodva, egyszerre töltik be –
országonként eltérő módon – a lappok kulturális önkormányzati
szervének, politikai képviseletének és a központi kormány vagy
a helyi hatóságok tanácsadó-konzultatív szervének szerepét.
Biztos azonban, hogy különböző funkcióikban egyaránt a lapp
kisebbség identitásának megőrzése
és fejlesztése a feladatuk.
Erre
az elmúlt
ötven évben – a népesség csökkenésével, beolvadásával
párhuzamosan - komoly igény jelentkezett. Fokozatosan erősödött
a lappok nemzeti tudata (pl. 1986 óta egységes nemzeti jelképeik,
zászlójuk van), így a skandináv államokban egyre fontosabbá
vált a megfelelő kisebbségi jogok megteremtése.
Mint
említettük, a
lappok és a skandináv kormányok között a legvitatottabb
politikai kérdés mai napig a lapp földek feletti rendelkezés joga
volt. A területi alapú autonómia a lappok számára
megvalósíthatatlan. Ma azonban a skandináv országban létező (ám
eltérő) személyi és kulturális autonómia formái általában
megfelelő keretet biztosítanak a lapp kultúra, identitás és
hagyományok megőrzéséhez. E célok megvalósításának
legfontosabb szervei a fent említett Lapp Parlamentek, melyek közös
jellemzője, hogy nincs önálló jogalkotó hatáskörük vagy más
hasonlóan széles döntéshozatali jogkörük, valamint, hogy a
lappok közvetlenül maguk választják meg a parlamentek tagjait.
Tényleges jogköreik és az állami szervektől, illetve a
kormánytól való függetlenségük azonban nagyban különbözik
egymástól.
4.
Összegzés
4.1.
A három állam tekintetében
A
három állam kezdeményezései és problémái is hasonlóak. A
legfontosabb rendezésre váró kérdés a földtulajdon és a
természeti erőforrások kiaknázásának joga. Mindebben a lappok
hagyományos életvitelének csorbítása mellett más fontos
szempontok figyelembevételét sem lehet elhanyagolni. Ugyanis
minden, az életmód modernizálását szolgáló fejlesztés
(infrastruktúra, jóléti szolgáltatások, modern telekommunikáció
stb.), illetve a bányászat és olajkitermelés megélénkülése
egyben az érintetlen környezet derogálását is jelenti.
7.
és 8. ábra: A természeti erőforrások kiaknázásának hatásai
az érintetlen környezetre
4.2.
A lappok viszonylatában
Annak
ellenére, hogy a lappok több kérdésben, (elsősorban a
földtulajdon kérdésében) még nem tudtak teljesen megnyugtató
megoldást elérni, a lapp parlamentek intézményein keresztül
széles körben lehetőségük van az őket érintő közügyekben
való hatékony részvételre, saját kulturális és nyelvi
ügyeikben széles (de eltérő mértékű) önkormányzattal
rendelkeznek. Az adott körülmények között mindhárom országban
sikerült olyan politikai megoldásokat találni, amelyek valóban
alkalmasak a lapp kisebbség kultúrájának, identitásának
hatékony védelmére.
Ami
az oktatás és nyelv kérdését illeti, a többféle nyelvet
beszélő nép körében az írás a mai napig kevéssé terjedt el,
és mind az oktatás, mind a nyelvhasználat fejlesztését
megnehezítette. Ugyanakkor az érem másik oldalát tekintve,
rendkívül különleges a lappok esete: a XXI. századi Európa
területén olyan orális kultúrával találkozunk, ami a
könyvnyomtatás elterjedése, a Gutenberg-galaxis beköszöntése
óta nem létezik kontinensünkön.
4.3.
Nemzetközi viszonylatban
Szintén
különösen érdekes a számi szituációban az erőszakos
megnyilvánulások hiánya. Persze az erőszak hiánya nem jelenti a
konfliktusmentességet, és volt példa állampolgári
engedetlenségekre. A számi követelések és a kormányzati reakció
távolsága nem alábecsülendő, ugyanakkor mindkét fél őszinte
elkötelezettséggel igyekszik békés megoldást találni a
problémákra. A három ország inkább megoldást keres, minthogy
elnyomással válaszoljon a felmerülő követelésekre – nem úgy,
mint Irán, Irak vagy Törökország a kurdok esetében. Másrészről
a számik sem követelnek egyenlő, önálló számi államot, mint a
kurdok. A számik követeléseinek központját a föld és vizek
feletti kontrol, valamint a természeti erőforrások kitermelésének
joga képezi. Ugyanakkor ezek részben olyan követelése, melyeket
egyik állam sem akar kiengedni a központi hatalom ellenőrzése
alól.
Mindemellett
a politikai elismerés hiánya egyrészt a számik és a többségi
lakosság viszonyában eredményez konfliktusokat, másrészt a
számik egymás közötti konszenzus keresését, az elérendő
politikai törekvéseket meghatározását is megnehezíti. A számik
felé nyilvánvaló szimbolikus jelentéssel bírna egy nemzetközi
szerződés által elismert autonóm terület meghatározása. Az
érintett államok részéről azonban a jelek szerint fel sem merül
ennek lehetősége.
A
számi kérdés összetett, és a kulturális, politikai törekvésekre
tett kormányzati válaszok sokfélék. Mindezek ellenére egyértelmű
és csodálatra méltó, hogy a számi nép, mint a világ egyik
legkisebb és legvédtelenebb őslakos népe, képes volt
alkalmazkodni az őket körülvevő, „gyarmatosító” és
modernizálódó világhoz, és ilyen körülmények között
megőrizni kultúrájukat, szokásaikat, és „megújítani”
identitásuk legfőbb vonásait.
5.
Érdekességek, a számi kultúra közismert képviselői, alkotásai
Renée
Zellweger (színész)
Napjaink
legismertebb lapp származású híressége: édesanyja számi
származású norvég.
The
Kautokeino Rebellion (film)
A
film az 1852-es felkelésben részt vevő Lars Hætta és Anders Bær
börtönévei során elkészült, ám csak 1956-ban látott
napvilágot írás alapján született 2008-ban, Nils Gaup norvég
rendező jóvoltából.
Az
alkotás remekül szemlélteti a számik tradicionális életmódját,
szokásait, és hogy miként nehezítették meg életüket a norvég
betelepülők kereskedelmi ügyletekkel, alkohollal, erőszakos
hittérítéssel, és a számik számára ismeretlen
igazságszolgáltatási rendszerrel.
Mari
Boine (énekes)
Az
1956-ban született énekesnő a fenti filmhez készített zenéiről
legismertebbek, a világzenei köztudatba 1989-ben tört be, 2008-ban
járt utoljára Magyarországon. Zenéjének alapja a jojka,
ehhez jazz-t és rock-ot vegyítve alakította ki saját, szélesebb
körben is fogyasztható zenei stílusát.
Felhasznált
irodalom:
Hévizi
Józsa: Autonómia-típusok Magyarországon és Európában, Püski
Kiadó, Budapest, 2001
Juha
Pentikäinen and Marja Hiltunen: Cultural minorities in Finland, An
overview towards Cultural Policy, Publications of the Finnish
National Commission for UNESCO No 66, Helsinki, 1995
Vizi
Balázs: A lapp parlamentek a skandináv országokban, FUNDAMENTUM
2001/3., Budapest, 2001
Vizi
Balázs: A skandináv államokban, különös tekintettel a
Finnországban élő lapp kisebbségek jogi státuszának összevetése
a hazai kisebbségi jogi szabályozással, Európai Összehasonlító
Kisebbségkutatások Közalapítvány, Budapest, 1998
Vízi
Balázs és Köpf Eszter Mária (szerk.: Jakab Róbertné): A
skandináv államokban, főként a Finnországban élő számik
(lappok) helyzete, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások
Közalapítvány, Budapest, 1999
Wilhelm
Gábor: Kultúra és egyebek: a lappok esete Észak-Európában.
REGIO Kisebbségi Szemle 1996/1
Hannum,
Hurst: Autonomy, Sovereignty, and Self-Determination: The
Accommodation of Conflicting Rights (Procedural Aspects of
International Law), University of Pennsylvania Press, Pennsylvania,
1996
Internetes
hivatkozások:
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése