Katalónia autonómiája

[A Falchbarth-műhely 2011-től autonómia-kutatásokat folytat. Az alábbi tanulmányt e sorozat részeként közöljük. A Katalán autonómia elemzését készítették: Verpecz Edina, Kaczári Ágnes, Károly Veronika.]

            Katalónia alapterülete 32.114 km². Lakónak száma 7.134.697 fő. Határai Északon Franciaország és Andorra, Keleten a Földközi tenger, Délen Valencia és Nyugaton Aragónia. Székhelye Barcelona és elnöke Artur Mas i Gavarró.

Tartományai:

•         Barcelona provincia

•         Girona provincia

•         Lleida provincia

•         Tarragona provincia.

            Spanyolország egyik leggazdagabb régiója, hiszen a bruttó nemzeti össztermék (GNP) 20 százalékát, az ipari termelés 24 százalékát, a külkereskedelem 30 százalékát adja. A spanyol állam bevételeinek 24 százaléka erről a területről származik.

Történelem

XVII.század

A 17. században fegyveres ellenállás tört ki IV Fülöp király központosító terveivel szemben Katalóniában, Andalúziában, Aragonban, Nápolyban és Sziciliában, de a központi hatalom győzedelmeskedett. IV. Fülöp a harmincéves háború nehéz éveit kihasználva a katonai vezetés terveit úgy alakította, hogy a hadműveletek anyagi-katonai súlya Katalóniára essen. Kiváló lehetőség volt a katalán előjogok elsöprésére. Katalónia ekkor Franciaországhoz fordult segítségért , ezért 1640-ben francia protekturátus alá került. Azonban a katalán nemesség rádöbbent, hogy a francia abszolutizmus szorítása keményebb a spanyolénál, ezért a kisebbik rosszat választották és visszatértek Spanyolország fősége alá.

XVIII.század

A 18. századba Spanyolország hosszú és véres háborúval lépett (spanyol örökösödési háború). V. Fülöp azonban legyőzte a Károly főherceg oldalán harcoló csapatokat, köztük Katalóniát is, melynek következtében, a lázadó államokat Kasztília provinciáivá fokozta le, integrálva őket a kasztíliai adminisztratív struktúrába, eltörölve minden korábbi autonómiáját. 1717-ben rendelték Kasztília fősége alá, rendeletben eltörölve a katalán nyelv használatát a hivatalos fórumokon.

XIX.század

A 19. században az autonómiák elnyomása inkább csak fokozódott. 1829-ben eltörölték a katalán kereskedelmi kódexet, 1834-ben a tengeri kereskedelem és jog katalán gyűjteményét, 1836-ban pedig az egységes pénzrendszer bevezetése sértette a katalán érdekeket. 1845-ben az egységes spanyol adórendszerbe is bekapcsolták Katalóniát.

XX.század eleje

A 20. század eleje új szakaszt jelentett a nemzeti mozgalmak fejlődésében, hiszen politikai erőként képviseletet harcoltak ki maguknak a madridi Cortesben. A Regionalista Liga autonómia keretében, békés úton, fokozatos reformokban látta a katalán nemzet sérelmeinek orvoslását. 1914-ben a madridi Cortes beleegyezett, hogy olyan tervezetet készít , mely hatalommal ruházná fel a tartományokat.

Az I. Világháború végén a nemzeti mozgalmak mögé jelentős tömegek sorakoztak fel, Katalóniában heves utcai tüntetések, gyűlések témája volt az azonnali autonómia követelése.

1925 után azonban kemény autonómiaellenes hangulat jellemezte a diktatúrát, mely lehetetlenné tette a nemzeti mozgalmak legális tevékenységét.

A második köztársaság alatt

A spanyol köztársaság 1931-es újraszervezésével lehetőség nyílt a regionális és kulturális autonómia igényének a kielégítésére, melyet a spanyol lakosság nagy számban támogatott. A spanyol parlament 1931-ben elfogadott alkotmánya lehetővé teszi , hogy a közös történelemmel, kultúrával és gazdasággal rendelkező tartományok autonómiát alkossanak.  A Cortes döntését népszavazáson kell megerősíteni az adott autonómiában, azonban Katalóniában 1931-ben népszavazásra bocsátották az autonómiakérdést és 99%-os elsöprő többség támogatásával Katalónia még a Cortes vitája előtt önálló önkormányzatot kapott.

Katalóniát 1932-ben fogadta el a Cortes, de 1933 és 1935 között a hatalmon lévő jobboldali kormány sikeresen gátolta a zavartalan működést. 1931 novemberében már működött a katalán parlament azonban csak 1934. október 6-án nyílvánította ki a katalán parlament a Katalán Állam létrejöttét, melyet egy leendő föderatív spanyol köztársaság kereteibe közé helyezte. Erre a központi hatalom erőszakkal válaszolt: felfüggesztette a katalán alkotmányos statútumot, a kormányt és a vezetőket bebörtönözték.

Az 1936-os választásokon a népfronti győzelem helyreállította Katalónia alkotmányát.

A törvényhozó és a végrehajtó hatalom alábbi jogkörei a központi államot illették meg:

            - nemzetiség kérdése

            - az állam és az egyház viszonya

            - nemzeti védelem

            - külpolitika

            - vám- és adórendszer

            - pénzügyi politika és a bankrendszer

A régiók közötti vitás kérdésekben is nemzeti szinten döntöttek.

Katalóni felelős volt többek között:

-          a büntetőügyi, szociális, kereskedelmi és ügyrendi törvényhozásért

-          a súlyok és mértékegységet meghatározásáért

-          a természeti források felügyeletéért

A nemzeti törvényeket alkalmazni kellett regionális szinten, kivéve ha a törvény erről másképp rendelkezett. A nemzeti törvények a regionálisak felett álltak, kivéve azokban a kérdésekben, melyekben az autonómiának kizárólagos jogköre volt.

Ha egyszer a Cortes elfogadta az autonómia létezését, akkor csak 2/3-os többséggel lehetett ezen módosítani, mely 2/3-os többséget követnie kellett a Cortes 25%-os követelésének. Az autonómia saját kezdeményezésére is történhet a módosítás.

Katalóniában mind a kasztíliai, mind a katalán hivatalos nyelv volt, így hivatalos szintéren is használhatták. A kasztíliait kellett használni a nemzeti és regionális hivatali kérdéseben és más autonómiákkal szemben. A katalán volt a helyi nyelv, illetve ezt használták iskolákban, annak ellenére, hogy a központi kormánynak megvolt a joga, hogy kasztíliai iskolát alapítson, ha annak szükségét érezte.

Franco –éra

Súlyos belső harcok utána (1936-39 polgárháború) minden hatalom Francisco Franco tábornok kezében összpontosult. Minden autonómiára való törekvést komoly állami fenyegetettségnek ítéltek meg, hiszen a helyi nyelv használata az „állambiztonság veszélyeztetésének bűnét” jelentette. Féltette az ország területi integritását a kisebbségi nyelvektől és kultúráktól. A Haza egységét akarta megteremteni, mely az autonómiák teljes megszüntetését jelentette.

Az otthoni környezeten kívül teljesn mértékben betiltották a katalán nyelv használatát, tiltották a katalán nyelv oktatását, és az oktatási illetve kulturális intézményeket feloszlatták.  Az elnyomás következtében mintegy félmillióan menekültek külföldre, 15000 embert bebörtönöztek, és a kivégzettek száma ismeretlen.

A Franco uralma ellen többen is fellázadtak, köztük a katolikus egyház, illegális politika pártok, nem hivatalom kereskedelmi szövetségek, illetve értelmiségiek széles köre.

A katalánok mindig is összetartóbbak voltak, mint a baszkok, amely részben az erős kulturális és nyelvi kötelékekből ered.

Annak ellenére, hogy Katalóniában erősebb volt a társadalmi ellenállás a Franco uralommal szemben, nem került komoly erőszakra sor.

Az 1950-es 60-as években ugyan volt némi kulturálsi liberalizáció, melynek következtében torelálták a katalán nyelv használatát, de komoly előrelépés nem történt.

1971-ben létrejött a Katalán Gyűlés amely minden ellenzéki szervezetet tömörített. Programja három pontból állt:

            - amnesztia

            - politikai szabadságjogok

            - 1932-es autonómia-statútum visszaállítása

A demokratizálódás időszaka

1975. november 20-án elhunyt Francisco Franco. Királlyá koronázták Juan Carlos de Bourbon herceget, aki 1976. július 3-án kinevezte Suarez Gonzalezt miniszterelnökké. Megkezdődött a rendszerváltáshoz vezető demokratikus átmenet Spanyolországban. Az új spanyol demokrácia a régi rendszerrel való szakítást jelentett a nemzeti kérdés rendezésének szempontjából is.

Megoszlottak a vélemények az autonómia kialakitásának kérdésében. Az egyik tábor a Spanyolország keretein belüli autonómia kialakítását, míg a másik tábor a teljes függetlenséget és elszakadást pártolta.

A Suarez-kormány az „ideiglenes önkormányzat” intézményét minden régiónak megadta 1978-ban. Az alaptörvény vitája sorána megtörtént a demokrácia, a pluralizmus és a kisebbségi kulturális jogok tiszteletben tartására élüpő új spanyol nemzetfelfogás kialakítása. Az alaptörvény 1978. december 29-én lépett életbe.

1982-es felmérések szerint a a lakosság 26%-a vallotta magát katalánnak (baszkok 60%), 40%-a mind katalánnak, mind spanyolnak (baszkok 24%) , és 30%-a vallotta magát elsősorban spanyolnak( baszk 13%).

Az 1982-es felmérés szerint a katalán autonómia kialakítása sikeres volt. Katalóniában 54% támogatta a jelenlegi autonómiát, 23% nagyobb függetlenséget kívánt, 20:% a központi elgondolást favorizálta az autonómiával szemben és 23% vélte úgy, hogy az autonómia veszélyt jelent a spanyol egységre.

Spanyolország közigazgatási beosztása

Spanyolországban háromszintű beosztást figyelhetünk meg közigazgatási szempontból, amelyek a következők:                  

                                                       1. comunidades autónomas = autonóm közösségek 17+2

                                           2. provincias = tartomány 50+2

                                           3. municipios = községek, települések 8111

1. Autonóm közösségek

17+2 autonóm közösség van Spanyolországban, 17 van az európai kontinensen és 2 másik autonóm város, Ceuta és Melilla Észak-Afrikában.

Az autonóm közösségekről az 1979. spanyol Alkotmány VIII. fejezetében döntöttek, 4 történelmi régiót állapítottak meg: Baszkföld, Andalúzia, Galícia és Katalónia (VIII. fejezet 3. cikk (143-158. §)), ezekben a régiókban bevezették a 2. hivatalos nyelvet is, mint például Galíciában a galego vagy Baszkföldön a baszk.

A 148. és a 149. § meghatározza az autonóm közösségek lehetséges jogkörét és az állam kizárólagos, elidegeníthetetlen jogköreit.

Az alkotmány alapján 1979-1983 között jött létre az autonóm közösségek és városok beosztása, önálló parlamenttel és kormánnyal rendelkeznek, viszont jogaik eltérőek, mivel mindegyik más autonómiai statútummal (estatuto autonomía) rendelkezik.

A többi 13 autonóm közösség mind spanyol, ami azt jelenti, hogy a madridi központi kormányzattól függnek. Ezek a közösségek a következőek: Aragónia, Asztúria, Baleárok, Extremadura, Kanári-szigetek, Kantábria, Kasztília – La Mancha, Kasztília és León, La Rioja, Madrid, Murcia, Navarra és Valencia.

2. Tartományok

Spanyolországban vannak autonóm területek, amelyek tartományok is egyben. Ilyen például Asztúria, a Baleár-szigetek, Madrid, Murcia vagy Navarra. Ennek következtében elképzelhető az a beosztás, hogy Madrid egyben autonóm közösség, az autonóm közösség fővárosa, tartomány és a tartomány székhelye is. Ennek a beosztásnak a közigazgatási célja például a postai irányítószámok vagy telefonszámok kiosztása.

Nyelvi helyzet

Spanyolország hivatalos államnyelve a kasztíliai spanyol, ezen kívül a 4 történelmi régióban a baszk, katalán, galego és okcitán (1978. spanyol Alkotmány 3 cikkely 1. pont).

„Az állam hivatalos spanyol nyelve a kasztíliai. A többi

spanyolországi nyelv szintén hivatalos a megfelelő

autonóm közösségben, a Statútumok előírásaival

összhangban. Spanyolország eltérő nyelvi sajátosságai

kulturális kincsünk részei, amelyek különleges

figyelemben és védelemben részesülnek.”

            Alkotmány 3. cikk

A katalán nyelv

A katalán nyelv hivatalos nyelv Andorrában, Katalóniában, Valenciában és a Baleár-szigeteken. Megkülönböztetünk barcelonai és valenciai katalánt is. Ezen kívül beszélik még  Aragónia egyes részein, Észak-Katalóniában (Franciaország), Murcia egyes részein és Alghero városában (Olaszország, Szardínia).

A spanyol alkotmány

Spanyolország alkotmánya a kisebbségekkel kapcsolatos pozitív jogalkotás kiváló példája.  Az 1978. decemberében életbe lépett alaptörvény célja, a spanyolországi nemzeti és kulturális pluralitást egységbe foglalni.

Az Alkotmány legfontosabb cikkelyei:

Preambulum

„A spanyol nemzet, attól az óhajtól vezérelve, hogy megteremtse az igazságosság, a a szabadság és a biztonság feltételeit és előmozdítsa mindazok javát, akiket magában foglal, szuverenitását gyakorolva kinyilvánítja abbéli akaratát, hogy: … támogat minden spanyolt és Spanyolország minden népét emberi jogai gyakorlásában, kultúrájának, hagyományainak, nyelvének és intézményeinek fejlesztésében.”

2. cikk

„Az alkotmány amely a spanyol nemzetnek, valamennyi spanyol közös és oszthatatlan hazájának a felbonthatatlan egységén alapul, elismeri és garantálja a nemzetet alkotó nemzetiségek és régiók önkormányzathoz való jogát és a közöttük meglévő szolidaritást.”

3. cikk

A nyelvi résznél megtalálható.

4. cikk

„A Statútumok elismerhetik az autonóm közösségek saját zászlóit és címerjelvényeit. Ezeket Spanyolország zászlajával együtt kell kitűzni a helyi középületekre és a hivatalos aktusok idején.”

143. cikkely

Az autonómiához való jog lehetséges címzettjei:

„Az Alkotmány 2. cikkében biztosított autonómiajog érvényesítése céljából az egymással határos, közös történelmi, kulturális és gazdasági jelleget viselő tartományok, a szigeteken lévő területek és a regionális történeti egységet alkotó tartományok saját önkormányzathoz juthatnak és autonóm közösséget hozhatnak létre.”

148. cikkely

Az autonóm közösségek hatásköreinek taxatív felsorolása:

—  Önkormányzati intézmények megszervezése

—  Területrendezés

—  Városfejlesztés

—  Lakásügy

—  Idegenforgalom

—  Egészségügy, szociális ellátás

—  Helyi érdekű vízgazdálkodás

—  Környezetvédelmi igazgatás

—  Kultúra stb.

A feladatok ellátásához pénz, és önálló anyagi alapokra épülő finanszírozás szükségeltetik.

Az autonóm tartomány 3 forrásból gazdálkodhat:

1. központi költségvetésből kapott összegek
2. saját bevételeiből
3. a területi kompenzációs alap támogatásaiból.

Az autonóm intézményrendszer:

Törvényhozó Gyűlés, mely törvényerejű normatív aktusokat fogad el. Egykamarás.

A gyűlések funkciója kettős:

1. saját autonóm közösségi kormányához, valamint
2. az állam alkotmányos szerveihez is kapcsolódik.

Fontos hatásköre még a kormány ellenőrzése (interpelláció, kérdés).

Elnök, aki a végrehajtó hatalom feje.

Szerepe 3 részre osztható:

1. az autonóm közösség elnöke, annak első számú közjogi személyisége
2. az állam képviselője az adott közösségben
3. kormánytanács elnöke, kinevezi és visszahívja a kormány tagjait, akik fölött hierarchikus hatáskört gyakorol. Katalóniában jogosult minisztériumok felállítására és megszűntetésére is.

Kormányzó Tanács végrehajtó és igazgatási feladatokat ellátó, testületi szerv. pl.: törvényjavaslatokat terjeszt a törvényhozó gyűlés elé.

Főtörvényszék az autonómia területén igazságügyi szervezet csúcsszerve.

Katalónia, mint autonómia

Az autonómia Statútuma 1979 decemberében született meg.

Bevezetője:

„A jelen statútum Katalónia kollektív identitásának kifejezése, meghatározza intézményeit és viszonyát az állammal, egy szabad szolidaritás keretében más nemzetiségekkel és régiókkal. Ez a szolidaritás a garanciája Spanyolország összes népe valódi egységének.„

A statútum a nemzeti parlament törvénye és Katalónia intézményi és szociális szabályrendszere. Úgy működik, mint alkotmány az alkotmányban. Bizonyos területeken teljes az autonómia, máshol viszont az állami törvénykezés szabályai az uralkodóak. Katalónia saját parlamenttel, kormánnyal és elnökkel rendelkezik (Generalitat de Catalunya). A kormány 14 minisztériuma széleskörű önkormányzatra enged minket következtetni, de az önkormányzatiság gyengeségében megfigyelhető a pénzügyi autonómia hiánya.

Egy kisebbség harca a többséggel

Autonóm közösség, mégis miért az elégedetlenség?

A legtöbben két érvet sorakoztatnak fel a függetlenség mellett:

            Az első gazdasági jellegű, miszerint a tartomány aránytalanul nagy mértékben járul hozzá a központi költségvetéshez, miközben a befizetett adókból aránytalanul kis mértékben részesül.

            A másik érv ennél sokkal egyszerűbbnek tűnik, mégis nehezebben érti meg egy kívülálló. Azért szeretnének független Katalóniát, mert ők katalánok, nem spanyolok. Viszont mitől lesz valaki katalán? Miben különbözik egy katalán egy spanyoltól? Például a  katalán nem a spanyol nyelv egyik nyelvjárása, hanem egy önálló latin nyelv valahol a spanyol és a francia határmezsgyéjén. A katalánok jó része – főként a vidéken élők – katalánul beszél otthon a családban, a spanyolt (kasztíliait) pedig csak az iskolában és néhány egyéb hivatalos közegben használja, így kevésbé tekinti anyanyelvének. A katalán autonómiát és leendő függetlenséget az önálló nemzet, nyelv és kultúra, azaz a katalán identitás alapozza meg.

A spanyol alkotmány szerint a katalán a spanyol nemzeten belüli nemzetiség. Ennek ellenére a katalánok Katalóniát a spanyol államon belüli nemzetnek tekintik.

            2009. decemberében informális népszavazás a független katalán államról. A referendummal azt akarták elérni, hogy társadalmi vita induljon a Spanyolország és Katalónia közötti kapcsolatokról, illetve figyelmeztetésnek is szánták Madridnak. Harminc százalékos részvétel mellett a szavazók 95 százaléka nyilvánította ki azon szándékát, mely szerint Katalóniának önálló állammá kellene válnia. A spanyol kormány viszont nem ismerte el a referendumot, arra hivatkozva, hogy az alkotmány szerint hivatalosan csak Madrid írhat ki népszavazást.

Katalónia is nemzet!

            A katalánok 2006-ban módosították autonómiarendeletüket, amelyet a spanyol és katalán parlament is elfogadott és népszavazáson megerősített. A spanyol alkotmánybíróság 4 év után döntést hozott Katalónia Statútumáról.

            A döntés értelmében törölték a Statútum szövegéből azt a részt, amely a katalánt „nemzetalkotó népcsoportnak” nevezi, valamint a katalán Legfelsőbb Bíróság felállításáról rendelkező bekezdést is. Emellett a testület megnyirbálta a tartomány pénzügyi hatásköreit, és a katalánt a közügyekben használatos „fő nyelvvé” nyilvánította („hivatalos nyelv” helyett).

            2010. július 10-én nagyszabású tüntetést szerveztek Barcelonában az AB határozat ellen. Egyesek szerint akár másfél millióan is lehettek, akik az utcán követelték Katalónia önállóságának és a Statútumban rögzített jogainak visszaállítását. Lehetséges, hogy Madrid saját csapdájába esik? Azzal ugyanis, hogy egy korábban legitim módon elfogadott alapokmányt alkotmányellenesnek tüntet fel azért, hogy a tartomány függetlenedését megakadályozza, nem éppen a legjobb politikai lépés.

Híres katalánok

Narcís Monturiol (1819-1885), a tengeralattjáró felfedezője
Antoni Gaudí (1852-1926), építész
Salvador Dalí (1904-1989), festőművész
Joan Miró (1893-1983), festőművész, grafikus, szobrász
FC Barcelona

Irodalomjegyzék:

Gerencsér Balázs – Juhász Albin

A kisebbségi autonómia

Budapest, 2001.

86-95 old.

http://kitekinto.hu/europa/2011/06/04/katalan_koktel_felrazva_nem_keverve&lap=1

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2010/07/14/barcelona_katalonia_is_nemzet/

http://kitekinto.hu/europa/2010/07/30/katalonia_hadat_uzent_a_spanyoloknak/

http://ellenkultura.info/az-autonomia-zaloga-onallo-nemzet-nyelv-es-kultura.html

Videók:

http://www.youtube.com/watch?v=hnpZv1xLa6E

http://www.youtube.com/watch?v=JVV3yAX3xM8