Flachbarth Ernő Kutatóműhely: Aland szigetek

[A Falchbarth-műhely 2011-től autonómia-kutatásokat folytat. Az alábbi tanulmányt e sorozat részeként közöljük. Az Aland szigetek autonómiájának elemzését készítették: Kaczári Ágnes, Károly Veronika, Tremmel Ákos és Verpecz Edina.]

Az Åland-szigetek számokban

Az Åland-szigetek összesen 6500 szigetből álló szigetcsoport, mely 1.527 km²-es területen oszlik el. A szigetek összlakossága valamivel több, mint 27.000 fő, viszont a demográfiai mutatók nem mutatnak fogyást, sőt a népessége növekszik. A lakosság, több mint 90 százaléka svéd anyanyelvű. A népsűrűség csupán 18 lakos/km², összehasonlításképpen Magyarország népsűrűsége 107 lakos/ km². Fővárosa Åland egyetlen városa, a 10 ezres lakosságú Mariehamn. A Finnországhoz tartozó szigetcsoport 1921-ben nyerte el autonóm státusát. A szigeteken a hivatalos nyelv a svéd.^¹

Történelmi előzmények

A szigetek történelme egészen Kr.e. 4200-ig nyúlik vissza, amikor ugyanis az első lakosok megérkeztek a szigetekre. Kr.e. 900-ban már sűrűn lakottnak volt mondható és a kereskedelem is hétköznapi volt más országokkal, még a távoli Arábiával is. Vikingek is laktak a szigeten és a kereszténység első jelei is ebben az időben voltak érzékelhetők először. A 14 században a szigetek Finnországhoz tartoztak és már ekkor feltűnik a Kastelholm kastély régi írásokban. Az ezt követő évszázadokban rengtegek háború zajlott az Aland szigeteket övező vizeken. A szigeteket felváltva uralták a dánok, svédek, oroszok és finnek . A 19 század elejére nemzetközi téma lett a szigetek sorsa, mivel több királyság számára fontos helyen volt.

Finnország és Svédország majdnem 700 évig ugyanaz a királyság volt, majd a napóleoni háborúk során, I. Sándor orosz cár megtámadta Finnországot, amely akkor a Svéd Királyság része volt. Az Orosz Birodalom azonban nem csatolta magához Finnországot, hanem autonóm módon nagyhercegséggé alakította. Fontos tényező volt azonban, hogy nem csak az autonóm Aland szigeteken, de Finnország területén is élnek svédek, méghozzá körülbelül 5%-ban.

Az első világháború idején felerősödtek a nacionalista hangok Finnországban, majd 1917. december 6-án Finnország kikiáltotta függetlenségét. Erre eltérő módon reagáltak a Skandináv-félszigeten élő és az Aland szigeteken élő finnországi svédek. A félszigeten élők bekapcsolódtak a közös finn állam építésébe és támogatták a finn nacionalistákat, míg a szigeteken élők inkább az anyaországukkal, Svédországgal való újraegyesülést tartották a legjobb választásnak. A csatlakozásról szóló beadványt a lakosság 95%-os támogatásával átadták a Svéd Királyásgnak. Az 1918-as finn polgárháború idején svéd csapatok állomásoztak a szigeteken és egy ideig tartották is a pozíciójukat.

Végül 1921-ben Finnország és Svédország megegyezett, hogy békekonferencia segítségével oldják meg a helyzetet, mely versailles-i békekonferencia úgy határozott, hogy a kérdést a Nemzetek Szövetségének kell rendeznie. A Szövetség döntésének értelmében a szigetek továbbra is Finnországhoz tartoznak, de széleskörű autonómiát kell, hogy kapjanak, melynek értelmében garantálni kell a saját törvényeit és biztosítani kell a svéd nyelv szabad használatát.

Az 1921-es statútum megerősítette azt a korábban már létező kitételt, mely a szigetek demilitarizálásáról szólt, amely azért fontos, mert Aland stratégiailag fontos helyen van. A döntés eredete a Krími háborúkig vezet. Miután 1809-ben az Orosz Birodalom nagyhercegsége lett a cár erődépítésbe kezdett a területén, mely erődítmény miatt 1854-ben bombázták az Aland-szigeteket is. Az 1856-os párizsi békekonferencia határozott a sziget demilitarizálásáról, amelyet az 1921-es Aland-szigeteki megállapodás megerősített. A Szovjetunión kívül minden ország elfogadta ezt a megállapodást.

A szigeteken élők reakcióját illetően, 1921-ben még Svédországhoz szerettek volna tartozni, de a Nemzetek Szövetségének döntése után megváltozott a véleményük. Elfogadták, hogy nem csatlakoznak Svédországhoz, az autonómiát megkapták. A függetlenségi mozgalom vezetője szerint : „ meg kell tanulnunk élni és dolgozni vele”.

A statútum nagyon erős és azon a szinten van, mint maga a finn alkotmány. A változtatás nehéz, hiszen szökség van hozzá a finn és az Aland-szigetek paralmentjének többségi beleegyezésére. Többször megreformálták már, hiszen az elején csak egy lista volt, amely Finnország hatásköreit (külkapcsolatok, biztonságpolitika) tartalmazta.

Az önrendelkezés

Az Åland-szigetek autonómiáját tekintve, megállapíthatjuk, hogy területi autonómiáról beszélünk. A szigetek autonómiáját a nemzetközi jog hozta létre. Az esetlegesen felmerült „hovatartozási” problémákat a két ország egy külső „semleges” félre az akkori Népszövetségre, illetve később az ENSZ-re bízta. A külső jelleg hatása még ma is érezhető, hiszen amennyiben bármilyen probléma merülne fel a szigetekkel kapcsolatosan és maguk a kérdést nem tudnák rendezni, akkor az az ENSZ szokásos módszereivel lenne megoldandó.^²

A hatalmi ágak megosztásának rendszere

1991 augusztusában a finn parlament elfogadta a jelenleg is érvényes alandi önkormányzati törvényt, amely 1993. január 1-én lépett hatályba. Az új törvényben biztosított jogok túllépik az 1921. évi svéd-finn megállapodásban rögzítetteket. A törvény értelmében az Aland-szigetek Tartományi Parlamenttel, Tartományi Kormánnyal és tartományi önkormányzati apparátussal rendelkeznek.^³

Törvényhozó hatalom

A szigeteken a törvényhozó hatalmat a Tartományi Parlament, a Landsting gyakorolja.

A Tartományi Parlament harminc főből áll, melynek képviselőit a szigetek 18 éven felüli lakossága választja négyévenként. A Landsting kétkamarás, az első kamarában négy bizottságban 5-5 képviselő, a második kamarában 10 képviselőnek van mandátuma. A törvénytervezetek megvitatásában a második kamara is részt vesz. A Tartományi Parlament nem egy homogén parlament, ezért itt is többpártrendszer figyelhető meg.

A Tartományi Törvényhozó jogosítványai közé tartozik az oktatás és kultúra, az egészségügy, a helyi közigazgatás, a szociális biztonság, az iparfejlesztés, a belső kommunikáció, a rendőrség, a médiák, a posta és környezetvédelem egyaránt.

A szigetek tényleges függetlensége a költségvetési önállóságán alapul. A szigetek saját bevételükön (a beszedett adók és illetékek) túl állami költségvetési támogatásban is részesülnek („kincstári kiegyenlítés”), ami Finnország költségvetésének 0,5 százaléka, ennyi ugyanis az Aland-szigetek lakosságának számaránya az ország összlakosságában. Az önkormányzati törvényben ezen kívül a szigetek számára biztosítanak kölcsönöket és különleges segélyeket is.

Azonban a szigetek nem kaptak önrendelkezést a külügy, a polgár és büntetőjog, a bíróságok és a pénzügyi szolgáltatások terén. Az alandi kormánynak véleményezési jogköre van a központi kormány rendelkezéseit illetően, ha az adott kérdésben érdekeltek a szigetek.

Végrehajtó hatalom

A végrehajtó hatalmat az alandi kormány, a Landskapsstyrelse gyakorolja.

A többpártrendszer révén a szigeteken alkotmányosan nagykoalíciós kormányzás van. A szigetek saját belügyeikben jelentős hatásköröket kaptak, melyeket hat főosztály (minisztérium) segítségével látnak el. Ezek a főosztályok az igazgatási, a pénzügyi, a szociális és egészségügyi, az oktatási és kulturális, az ipari és a kommunikációs feladatokat látják el.

A központi hatalmat a Kormányzó vagy Tartományi Elöljáró képviseli a szigeteken. A Kormányzót a finn köztársasági elnök nevezi ki, a szigetek miniszterelnökének beleegyezésével. Ha nem jutnak megegyezésre, akkor a szigetek Tartományi Parlamentje öt jelöltet állít, akik közül a köztársasági elnök egyet választ. Ha ezt követően sincs megállapodás a Tartományi Elöljáró személyéről, akkor a finn köztársasági elnök újabb jelöltek felállítását kérheti. A rendelkezés szerint a végső megoldása egy ideiglenes helytartó, akit a köztársasági elnök nevez ki a Landsting elnökével egyeztetve.^⁴

Az önkormányzat és az állam között közvetítő testület az Alandi Delegáció, amelynek feladata egyeztetni a központi és tartományi érdekek között és felügyelni a köztük levő pénzügyi kapcsolatokat.

A törvény részletesen elhatárolja a központi és tartományi kormány hatáskörét és biztosítja a lehetőséget arra, hogy a szigetlakók a tartományi parlament által hozott törvények védelme alatt éljenek. A köztársasági elnök ellenjegyzi a tartományi törvényeket, de vétójoga csak hatásköri túllépés és az ország biztonságának veszélyeztetése esetén gyakorolható.

Külügyek

A szigeteknek külügyi kompetenciája is van, melyben meg kell különböztetnünk a finn-alandi együttműködést és a szigetek önálló kapcsolatait.

Finn-alandi együttműködés a külkapcsolatok terén

A tartományi kormány indítványozhatja a központi kormánynak nemzetközi szerződések megkötését, a finn állam köteles értesíteni az önkormányzatot, a tartományt is érintő nemzetközi tárgyalásairól, ez esetben biztosítania kell a küldöttségben a szigetek képviseletét is, és ha egy nemzetközi szerződés Aland-szigetekre közvetlenül kihat, az a szigeteken csak azután lesz hatályos, ha a tartományi parlament ratifikálta.

A szigetek saját külügyei

A skandináv országok regionális szervezetében, az Északi Tanácsban az alandi Tartományi Parlament két képviselővel vesz részt saját neve alatt.^⁵

Fékek és egyensúlyok

Az alandi autonómia egyik fontos eleme a fékek és egyensúlyok rendszere, mely a politikai szintéren jól megfigyelhető:

A szigetek törvényhozási jogosítványát ellensúlyozza a vétójog, amivel a központi fél élhet.
A Helytartónak vagy Tartományi Elöljárónak az ellensúlya az Alandi Delegáció.
A külügyben a finn részről értesítési kötelezettség, melynek ellensúlya a szigeteknek a képviselet-biztosítása lehetőség szerint.^⁶

Bírói hatalom

A harmadik hatalmi ág, a bírói hatalom a finn törvények szerint zajlik.

Az igazságszolgáltató hatalmat Finnországban független bíróságok gyakorolják. A finn igazságszolgáltatás polgári, büntető és közigazgatási bíróságokból áll. A helyi bíróságok felett fellebbezési bíróságok vannak, legfelül pedig a Legfelsőbb Bíróság áll. A bírókat a köztársasági elnök nevezi ki.^⁷

Következtetések

A jelenlegi finnországi kisebbségi rendszer sokoldalú garanciákból áll, amelyeket az ország kisebbségi csoportjainak igényei határoznak meg. A rendszert természetesen befolyásolták a különböző történelmi korok nemzetközi és belföldi politikai folyamatai. A finnországi modell inspirálhatja azokat, akik megoldásokat keresnek a kisebbségi kérdésre, de módosítások nélkül sehol máshol nem alkalmazható. Finnország sem fogadta el a svájci kantonok mintáját, hanem arra törekedett, hogy saját megoldást találjon. A finn tapasztalat azt mutatja, hogy akkor is lehet megoldásokat találni, ha fennáll a fegyveres konfliktus veszélye. Ha ma megkérdeznénk az ålandiakat: szeretnék-e, ha a szigeteket Svédországhoz csatolnák, legtöbben valószínűleg nemmel válaszolnának, hiszen Svédország fennhatósága alatt aligha rendelkeznének azokkal a jogokkal és előnyökkel, amelyekkel ma rendelkeznek.^⁸

Letelepedés

A lakhatáshoz, letelepedéshez, területvásárláshoz való jog az Európai Uniós elvektől eltérő módon valósul meg az Autonómiában. Lokális állampolgárságoz szükséges a finn állampolgárság, svéd nyelvvizsga, valamint négy eltöltött év a szigeten. Ezután kaphatja meg valaki a letelepedési engedélyt, aminek köszönhetően szavazhat, földet vehet a part közelében stb. Viszont azok az állampolgárok, akik több mint 5 évig nem élnek a szigeten, automatikusan elvesztik az állampolgárságukat.

Katonaság

Az Aland egyike a négy demilitarizált övezetnek Európában (Ciprusi, Giblaltári, Svalbardi és Alandi) Ennek fő oka, hogy a sziget stratégiai fontosságú helyen fekszik.

Miután 1809-ben a terület az Orosz Birodalom autonóm nagyhercegsége lett, a cár erődöt építtetett. 1854-ben, a Krími háborúban az erődítmény miatt bombázták az Aland-szigeteket is. A béketárgyalások eredményeképpen 1856-ban a Párizsi Békekonferencián határoztak a sziget demilitarizálásáról. Ezt a döntést erősítették meg 1921-ben, az Aland szigeteki megállapodásokban. A Szovjetunión kívül minden állam beleegyezett ebbe.
A döntés következménye többek között az, hogy a szigeten élőknek nem kell kötelező katonai szolgálatot teljesíteni, ami jelenleg Finnországban 8-9 hónap. A sorkatonaság eltörlését az 1921-es helyzet is indokolta: a sziget lakói más országhoz szerettek volna tartozni, nem volt tanácsos felfegyverezni, vagy legalábbis kiképezni őket. (Többek között ezért is van külön útlevele az autonóm közösség tagjainak.)

Aki 12 éves kor alatt költözik a szigetre és állandó lakhelye van, azokra érvényes a mentesség.^⁹

Oktatás

Az autonómiának saját oktatási rendszere van. Az oktatás nyelve svéd. Az általános iskola 9 évig tart. Míg az angol nyelv tanulása kötelező, a finn választható. A középiskola 3 éves. A szigeten egyetemi szintű műszaki képzés van (alkalmazott tudományok), illetve rendőr akadémia.^¹⁰ A finn diplomákon kívül hivatalosan elfogadják a svéd, dán, norvég okleveleket is.^¹¹ A továbbtanulni vágyók 80-85 százaléka Svédországban tanul. Sokan egyetemi tanulmányaik elvégzése után itt is maradnak.

A felmérések szerint az Aland-szigetek oktatási szempontból Finnország legelmaradottabb része. Az emberek kevesebb, mint fele szerez az általános középiskolainál magasabb végzettséget, bár ezen a téren erős fejlődés látható.^¹²

Nyelvi kérdés

Az Åland-szigetek az egyetlen olyan finn terület, ami hivatalosan egynyelvű, az Autonómiai Törvény alapján egyetlen hivatalos nyelve van a szigeteknek, a svéd, szemben Finnország többi részével, ahol a svéd mellett a finn is hivatalosan beszélt nyelv. Bár a hivatalos nyelv a svéd, a hivatalokban a lakosok akár finnül is eljárhatnak.^¹³ A kormány által kiadott dokumentumok is svéd nyelvűek a törvénynek megfelelően. Az oktatás területén is a svéd az elsődleges nyelv az államilag finanszírozott intézményekben, ám a magániskolákban előfordulhat, hogy finn nyelven oktatnak.

Adózás

Az autonómiának külön adóztatási joga nincsen. Ezzel azt próbálják kivédeni, hogy a sziget Liechtensteinhez, Monacóhoz, vagy Andorrához hasonló adóparadicsommá váljon. Az adót egyformán szedik be Finnországban, majd az Aland-szigetek megkapja a teljes költségvetés 0,45 százalékát.^¹⁴ (körülbelül 160 millió euró) Egy, az Európai Uniós jogszabályok alóli kivételnek köszönhetően a hajószállítmányok vámmentesen közlekedhetnek, illetve a kompokon való árusítás is adómentes.

Média

A nagyobbik folyóirat, az Ålandstidningen heti hatszor jelenik meg, míg a Nya Åland heti ötször.

1984 óta van saját tv csatorna a szigeten, ami a lakosok 75 százalékát éri el, valamint külön rádióállomás működik.

2006 óta az autonómiának külön internetes régiókódja lett a korábbi .fi helyett .ax.

Åland és Európa

Bár a szigetek önálló külképviselettel nem rendelkezhetnek, 1970 óta két képviselőt delegál a tartomány az Északi Tanácsba és részt is vesz a Tanács munkájában.

Kultúra

A regionális és helyi hatóságok anyagilag is támogatják a kultúra fejlődését a szigeteken. Már a XIX. századtól kezdve működik színház, amely az Åland-i Északi Intézettel közösen visz színpadra időről időre újabb darabokat.

A szigeten ezen kívül működik Zeneakadémia is, ahol közel 300 diák tanulhat, ill. kultúra témakörben meg kell említenünk még a Szépművészeti Múzeumot és a tartomány földrajzi elhelyezkedéséből adódóan nem meglepő, Tengerészeti Múzeummal is rendelkezik.

Nemzeti szimbólumok

A szigeteknek 1954 óta van saját zászlója és címere is, majd 1984-től saját, Åland feliratú bélyegeket is kibocsátanak, de ezeket csak a szigeteken belül használják.^¹⁵ Hivatalos ünnepük az „Åland-i Önkormányzat Napja”, a parlament megnyitásának emlékére.